A tudomány és a hit összeegyeztethető. Ezt hirdeti Kellermayer Miklós pécsi professzor, aki az egész Kárpát-medencében tart előadásokat. Tolnában is többször megfordult már.

Sima karriertörténetek nincsenek. Csak göröngyösek. A siker nem pottyan senki ölébe, kemény munkára, kitartásra, hitre van szükség az eléréséhez.

Gerelyhajító országos bajnok, majd professzor lett, 87 évesen is tanít

Kellermayer professzor, középiskolás korában gerelyhajító országos bajnok volt. Aztán orvos lett, elsősorban sejtkutatással foglalkozott, az USA-ban vendégkutatóként, később vendégprofesszorként működött, majd itthon tanított, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, illetve intézetigazgatója volt.

Rengeteget publikált – tudományos és hitéleti műveket –, s máig, 87 évesen is óraadó az intézményben. Ezt látva egy remekbeszabott karriertörténetnek tekinthetjük az emeritus professzor pályafutását. Ám árnyaltabbá válik a kép, ha hozzáteszünk a fentiekhez néhány „apróságot”.

Ötéves korában súlyos betegségen esett át; csoda, hogy életben maradt. Az atlétikai karrierjének egy sportsérülés véget vetett. Az orvosi egyetemre először nem vették fel, mert a szüleit kulákoknak nyilvánították. (Vendéglőjük volt Pesten, amit bombatalálat ért a háborúban, szinte nincstelenekké váltak, de ez nem zavarta a hatalomgyakorlókat.) Nobel-díjra esélyes kutatásait sok gáncsoskodás miatt nem folytathatta. Oktatói pályája is meg-megbicsaklott a keresztbe tevések miatt. (Volt olyan eset is a rendszerváltás előtt, amikor több pályázó közül egyedül neki lett volna esélye elnyerni az intézetvezetői posztot – mert a többiek nem rendelkeztek megfelelő végzettséggel –, ám, rosszakarói miatt nem került a döntéshozók elé a pályázata.)

Mindezek dacára ismert, népszerű professzorrá vált, aki orvosnemzedékeket tanított Pécsen. Civileknek is tart előadásokat az egész Kárpát-medencében, mert küldetésének érzi, hogy beszéljen a tudomány és a Krisztusba vetett hit összefüggéséről.

Hat évtized, mely kétszer harminc évre bontható

Tavaly kapta meg a gyémánt diplomáját, ami azt jelenti, hogy 60 évvel azelőtt kezdte a pályát.

– Nálam ez a hat évtized kétszer harminc évre osztható. Az első harminc évemet a sejtkutatásnak szenteltem. Nagy mentorom volt Ernst Jenő professzor, akiről most írok könyvet. Korszakalkotó megállapítást tett, azt, hogy a víz nem szabadon van jelen a sejtekben, a szövetekben, hanem szerkezeti elemként. Ebbe a kutatásba kapcsolódtam bele pályakezdő éveimben.

Mentoromnak kalandos élete volt, megszökött a munkaszolgálatból, később Rákosi Mátyás tudományos tanácsadója lett, és a felvételimnél is segített, mert „osztályidegen” lévén nem juthattam volna be az orvosi egyetemre. (Budapestre ugyan nem, de Pécsre felvettek.) A második harminc évem az egyedi teremtett voltunk hirdetése jegyében telt. Tartok erről előadásokat egyetemistáknak, de akár egy faluba is elmegyek, ha hívnak és érdeklődnek.

A lényeg felismerése összekapcsolódott a tudományos kutatásommal. Arról van szó, hogy az ember nem képes az élettelen anyagból élőt létrehozni. A legmodernebb laboratóriumi eszközökkel sem. Nem képes továbbá elpusztult sejtet, halott élőlényt újra élővé tenni; feltámasztani. A legkorszerűbb technika bevetésével sem. Vagyis az élet eredete megfejthetetlen titok. A titok bizonyossága, megállapítása, elfogadása a tudomány csúcsa. Sok tudós azt képzeli, hogy neki mindent meg kell magyarázni. Hát nem! Már Darwin is kijelentette, hogy minden élő egyetlen őstől származik. Amiből következik, hogy azt mi se megismerni, se megismételni, se megmagyarázni nem tudjuk.

Túl sok lett az egyetem: az akadémia nagy hatalmat kapott

Az egyetemek önállóságát, szellemi tudásközpontokká alakítását akarta megvalósítani.

– A rendszerváltáskor megszállottan dolgoztam az egyetemek önállóságáért. Hittem abban, hogy a legjobb felsőoktatási intézményeink válnak a szellemi élet központjaivá, lesznek független műszaki, agrár, bölcsész, orvosi és más tudományegyetemek, összesen nem több, mint harminc. Kevés, de nívós centrum felállítását szorgalmaztam. Sajnos nem így alakult. Ma már több mint negyven egyetem működik, ami a minőség rovására megy, ráadásul nem tiszta profilúak, hanem elvtelen összevonások történtek (orvosképzők, tanárképzők, mérnökképzők sokszor egy kupacban). Holott például egy műszaki egyetemet, nem másik egyetemi képzéssel kéne társítani, hanem innovációs parkot mellé téve azon iparkodni, hogy a tudás mihamarabb áruvá válhasson. Egy kis nép ebből profitálhat: a szellemi kincsét, termékként értékesíteni a világpiacon. Volt a nyolcvanas évek vége felé egy olyan ötletem, hogy hordozható, faluról-falura járó gyűmölcsaszalókat kellene üzembe helyezni. Csakhogy, mire döntés születhetett volna az ügyben, bekövetkezett a rendszerváltás, és megkaptam az elutasító levelet. Mindent lesöpört az új kormány az asztalról, amit a régiek ott hagytak. A társadalmi-politikai változások közepette az akadémia jóval nagyobb hatalmat kapott, mint az egyetemek. Ott döntenek többek között a minősítésekről, a nagydoktori címekről is. Ennek következtében az egyetemektől elszakadt szférába került ez a jogkör, amin szerintem mihamarabb változtatni kell.

Krisztus eljövetele előtt bálványfüggő volt az ember

Nem sorolható be a fajok rendszerébe az ember, mert egyedi teremtmény. Ennek hirdetését tekinti feladatának, missziójának a professzor.

– Hívő családból származom. Életem nehézségei, fordulatai során, és kutatóként is, megtapasztalva a tudomány behatároltságát, egyre erősödött a Krisztusba vetett hitem. A legfontosabb felismerés, hogy az ember nem sorolható be az állatvilágba, a fajok rendszerébe. Mindenki egyedi teremtmény, önálló, szabad, szeretetre képes személy. Ennek a tanításnak a hirdetése az én misszióm. Mások is eljutottak ezekig a gondolatokig, például Tolsztoj, aki a Gyónás című könyvében beszél élete nagy fordulatáról: a pravoszláv hittől való eltávolodásáról, és a kereszténységhez való közeledéséről. Észre kell venni, hogy a világban minden logikusan működik, tehát a Teremtő léte nem lehet kétséges. De az embernél ennél többről van szó. Titok a test, és titok a hozzáadott érték is, a lélek, amit a fogantatás pillanatában kapunk. A testünk, a sejtjeink, a törvényi rend részei – kutatható a tudomány által –, viszont a személyünk, a teremtett lelkünk egyedüli, megfoghatatlan. Ez a mi emberi szabadságunk alapja, ezért nem vagyunk fajfüggők. Istenfüggők vagyunk. Ezt Krisztusnak köszönhetjük, mert eljövetele előtt bálványfüggő volt az ember. Hála Neki, visszatértünk a helyes útra, rendbejöttünk. Az Egyház ugyanis nem vallási, hanem gyógyító intézmény. Krisztus egyedüli, gyógyító intézménye. Egyedüli, ezért egyházakról beszélni, többes számban, értelmetlen. Antiochiai Szent Ignác már 107-ben írt erről az üdvözítő kegyelemről, miszerint a hit által kaphatjuk meg a halhatatlanság orvosságát, a halál elleni gyógyszert.

Ne akarjunk mindenre „tudományos” magyarázatot adni

Az igazi rendszerváltásnak nem a társadalomban és a gazdaságban, hanem a fejekben kell bekövetkeznie. Meg kell ismertetni mindenkivel létezésünk titkait.

– Négy titkot hordozunk magunkban: az élettelen világ titkát, az első élő sejt megteremtésének titkát, az emberi test titkát és az egyedüliségünk titkát. Továbbá van még két titok, amiről mindenkinek tudni kell: a megváltás titka és az Eucharisztia titka (Isten jelenléte az Oltáriszentségben). Ez lesz az igazi rendszerváltás, ha ennek felismerése bekövetkezik, akkor igenis boldogok lehetünk már a földi életünkben is. Kár, hogy nem errefelé megy a világ! Folyamatos az életellenesség, a művi abortuszoktól a háborúkig. Elképesztő: a pénz, mint bálványisten imádata. Vírusgyártás, fegyvergyártás, az üzleti szellem diadala. Ennek káros voltára kell rámutatni, eljuttatva mindenkihez az üzenetet, tudatosítva már óvodáskortól, hogy kiválasztottak vagyunk, benne élünk a szentháromságos egyistenben, az igazságban és a szeretetben. Mindezt, hogy mindenki felfogja, közérthető módon kell közölni, s nem vallási keretben. Krisztust nem vallásalapítóként kell emlegetni, hanem mint a valóságot, mint a mindent, mert Ő az út, az igazság és az élet. Már több mint kétszáz ezzel kapcsolatos előadást tartottam a Kárpát-medencében. A legutóbbi, Váltsunk rendszert! című könyvem is erről szól. Ne akarjunk mindenre „tudományos” magyarázatot adni, lehajtott fejjel, térdre ereszkedve fogadjuk el az isteni titkokat, és szakadjunk el bálványvilágtól!

Igazság az élő sejtről, amit mindenkinek tudni kell

Intézetvezetői pályázatát elkaszálták, de minden rosszban van valami jó: ekkor fordult az evolúciós fajelmélet kritikai elemzése felé, és közéleti szerepeket is vállalt.

– A rendszerváltás hajnalán kísérletet tettem arra, hogy kimunkáljak egy sejtélettani tantárgyat. Megpályáztam a Sejtélettani Intézet vezetői posztját, mert akkor üresedett meg. Ám néhány rosszakaróm összefogott ellenem, és közbenjárásukra, az akkori egészségügyminiszter kivette a pályázatomat a többi közül, és negligálta. Nagy csalódás, nagy törés volt, de mindegy, folytattam, amit addig csináltam, a klinikai biokémiát, és elkezdtem egy másik területtel, az evolúciós fajelmélet hazugságainak leleplezésével foglalkozni. A közéletbe is komolyabban bekapcsolódtam: tagja lettem 1992-ben a Magyarok Világszövetsége elnökségének, valamint az akkor induló Duna Tv kuratóriumának. A magyar nyelvű adások elérhetősége műholdon keresztül, nagyszerű dolog volt egy olyan nemzet életében, melynek egyharmada az országhatárokon kívül él. Hetvenéves koromig aktívan tanítottam, tíz évig intézetigazgató voltam (Laboratóriumi Medicina Intézet), rövid ideig rektorhelyettes is a pécsi egyetemen. Óradóként máig dolgozom, egy szabadon választható tantárgyat viszek (Igazság az élő sejtről, amit mindenkinek tudni kell), amit általában, tanévenként 30-50 hallgató vesz fel.  Publikálok is elég sokat. Minél hosszabb a földi pálya, annál több benne a hullámhegy és hullámvölgy. Nekem is jutott ezekből bőven, de Krisztusra hagyatkozva haladtam, s panaszra nem lehet okom.

képek: Kellermayer Facebook