Elhunyt a megye egyik legtehetségesebb, igazán sokoldalú amatőr képzőművésze, Rotkay Zsuzsa. Gyászszertartását Rostás Jenő apát-plébános vezette a tolnai temetőben.

Munkássága Szekszárdhoz is kötődött; nyugdíjba vonulásáig ott élt, építésztechnikus, építésügyi főelőadó volt. Emellett alkotott. Készített szén- és grafitrajzokat, akvarelleket, pasztell-, olaj- és akrilfestménye-ket, rézdomborításokat, agyagszobrokat. Festett selyemre, domború és síküvegre, fa dísztárgyakra, és karcolt képeket fényérzékeny réteggel bevont röntgenpapírokra. Nem ijedt meg az aprólékos feladatoktól. Némelyik munkája igen „pepecselős” díszítőművészeti alkotás. A végeredmény azonban magáért beszél.

‒ Az építész énemből fakad a precizitás iránti vágy ‒ mondta egy interjúban ‒, de szükség esetén el tudom engedni. Művész énem nem körzőt és vonalzót használ, hanem a fantáziáját.

Talán egyszerűbb lenne felsorolni, hogy miket nem festett Rotkay Zsuzsanna, mint hogy miket festett. Nagy kedvencei voltak a szecessziós hangulatú művek, erősek a portréi, de szívesen készített ikonokat és magyarságtörténeti képeket is.

Tanára volt Lázár Pál, valamint Molnár M. György. Annakidején a legendás hírű dunaföldvári alkotótáborozásokon is részt vett. Tehetségesnek találták, csakhogy édesapja ’56-os szerepvállalása miatt nem folytathatta tanulmányait az iparművészeti főiskolán. Tudását tökéletesítendő, a szekszárdi főiskolán járt az Adorjáni Endre vezette képzőművész kurzusra. 

Az évek során mintegy kétszáz kiállítása volt, országszerte. A legelső a hetvenes évek közepén, a szekszárdi művelődési házban.

Most elment, de emléke és alkotásai velünk maradtak. 

Beküldött fotók