Csütörtökön, a kora esti órákban nyílt meg Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központ Márványtermében Bakó Jenő fotóriporter kiállítása.

A kiváló fotóriporter olyan fotókat is közzé tett, melyek ma már csak emlékeket őriznek. A képei kordokumentumok, és emiatt sokkal több ez a kiállítás, mint egy nézelődés a kiállított művek között. A tárlatot Berlinger Attila, Szekszárd polgármestere nyitotta meg.

Bakó Jenő képei felejthetetlenek és pótolhatatlanok

Köszöntőt ketten is mondtak, Gonda Mária az intézmény ügyvezető igazgatója és Venter Mariann újságíró, aki több évtizedekig volt Bakó Jenő munkatársa. Az ő beszédéből idézünk.

• Amikor a múlt évezredben megkezdtem pályafutásomat a Tolnai Népújságnál mint gyakornok-jelölt, az újságírói hivatásról csak elképzeléseim voltak. Akkoriban ugyanis nem volt közvetlen újságírói-, vagy média képzés. Elmélet helyett egyből a gyakorlat következett, ezen mérték le, hogy van-e a  jelöltnek elég mersze, és persze tehetsége ehhez a pályához. A szakmát, a hivatást, az újságírói etikát tehát az adott szerkesztőségben ismertük meg.

• Hogy számomra ez a pálya több mint negyven esztendeig tartott, abban nagy szerepe volt a szerkesztőségnek, mint műhelynek, és azon belül a kollégáknak, akiktől tanulni lehetett. A szerkesztőségen belül kiemelt csoportot alkottak a fotóriporterek. Az elnevezés nem véletlen, mert akkoriban a fotósok többet tettek annál, hogy megfelelő szögben tartva a masinát kattintottak egyet. A fotózás mai szemmel nézve szinte a varázslat szintjén állt. Merthogy nem lehetett tudni, mit örökített meg a kamera, csak akkor derült ki, miután előhívták a filmet. Tehát a jó képek készítéséhez nagy szakmai tudás és gyakorlat kellett. És egyfajta művészi kreativitás is, hogy olyasmit örökítsen meg az ember, ami mond valamit, ami több pusztán a valóság lemásolásánál, aminek üzenete, hangulata, tartalma van.

• Egy abszolút kezdőnek, mint amilyen én is voltam, sokat jelentett egy fotóriporter segítsége. Abban a szerencsében volt részem, hogy sokat dolgozhattunk együtt az ünnepelttel. Bakó Jenőtől ugyanis rengeteget lehetett tanulni. Ismerte a megyét, az embereket, ha kellett tanácsot adott, ha úgy érezte, riport közben megfeneklett a beszélgetés, egy-egy kérdéssel, vagy észrevétellel átlendített a nehézségeken, mindezt csendesen, bármiféle fölény éreztetése nélkül.

• Hosszú évtizedekig voltunk kollégák, és a barátság közöttünk örökre szól. Személyében egy művelt, széleskörű érdeklődéssel megáldott, kifinomult ízlésű embert ismerhettünk meg. Akiből az önzés szikrája is hiányzik, akitől rosszindulatú megjegyzést soha senkire nem hallottam, és aki a sors hullámvasútján bölcs türelemmel utazik. Mindezt teszi pedig nagypolgári műveltséggel és ma már kiveszőben lévő udvariassággal. A férjem és én több mint negyven éve ismerjük és szeretjük volt kollégánkat és kedves barátunkat, és kívánunk neki még sok-sok boldog évet ezen a földön.

A nyitóünnep szép folytatása volt a Wonderful World című dal Bali Emma és Mocsári Vanda előadásában. Ezt követte a szekszárdi születésű Baka István verse, a Képeslap 1965-ből Orbán György szavalatában. Meglepetésnek számított a program végén két művésztanár, Falussy Mária és Dobai Zsuzsanna játéka.

A kiállítás a Márványteremben november 8-ig tekinthető meg.

Beküldött fotók