Wessely Gábor jegyzete

Nemrég olvastam Méray Tibor könyvét, Nagy Imréről. Újabb bizonyíték arra, hogy tyúkok között furcsa a pacsirta. Furcsa, ezért likvidálandó. Továbbá, újabb bizonyíték arra is, hogy a nagyra nőtt kisember, „odafönt” is kisstílű marad.

Szüksége volt a népnek a földi istenre

A munkásokból és parasztokból lett pártvezérek és államhatalmaskodók példája igazolja ezt. Sztálin, Mao, Enver Hodzsa, Rákosi, de hatalomra kerülése kezdeti éveiben Kádár is eltakaríttatta politikai ellenfeleit az útból. Bebörtönzés, kínzás, kivégzés szerepelt a választható opciók listáján. Nem lehetett egyik napról a másikra szakítani a szokással, az egyeduralkodó és tévedhetetlen királyok, cárok, kánok, császárok korát követően. Szüksége volt a népnek a földi istenre. De ki legyen az?

Magyarországon, az ötvenes évek közepén Nagy Imre vált a legnépszerűbbé. Semleges államot akart, többpártrendszerrel, szabad választásokkal, a szovjet csapatok kivonását követelve. Hitt a kommunizmusban, de annak sajátos, magyar útján kívánt járni.

Óh, azok az 50-es évek kép: Criticai lapok

A leszerepelt, túl sokat „tisztogató” Rákosit kivonták a forgalomból az oroszok, Kádárt viszont előretolták, 1956 októberében. Az exminiszterelnököt, Nagy Imrét – aki átmenetileg a jugoszláv nagykövetségen kapott menedékjogot – letartóztatták, Romániába hurcolták; nem engedhették meg, hogy a programja megvalósuljon, és egy ország kiváljon a keleti blokkból. Hosszú huzavona után, a koncepciós pert nagy titokban lezavarták, 1958-ban.

Nagy Imre kilenced magával állt a vésztörvényszék elé. Hármukat ítélték halálra, a többiek sokéves börtönbüntetéseket kaptak. A bíró is, a hóhér is beteget jelentett, ám ez nem volt probléma. Mindenre van ember. Vagy pótember.

Haynauék 35 személyt végeztettek ki az 1848-49-es szabadságharc után. Az 1956-os forradalmat követően – Méray könyve szerint – 454 kivégzésre került sor. Fejlődünk.