A tm24.hu elkötelezett Tolna vármegye értékei mellett. Szeretnénk bemutatni az itt élő vagy ide kötődő alkotókat, művészeket és kézműveseket, hogy minél többen megismerhessék munkáikat és történeteiket. Hiszünk a helyi tehetségek erejében, ezért portálunkon teret adunk mindazoknak, akik alkotásaikkal gazdagítják közösségünket.

Gyimóthy Gábor ipari formatervező

Csecsemő korától 15 éves koráig a baranyai Püspöknádasdon (ma Mecseknádasd) élt. 1951-től ’56 végéig Budapesten tartózkodott. A Magyar Optikai Műveknél (MOM), először műszerész ipari tanuló volt, később ott, mint szakmunkás dolgozott. Az innsbrucki, magyar gimnáziumban megszerzett érettségiéig hét különböző iskolába járt. Osztályidegenként szerepelve, enyhe szó lenne „alapképpzettségére” a zaklatottság. Az országot 1956 végén hagyta el és azóta külföldön, főleg Svájcban él. Formatervezői kiképzését részben a zürichi ETH-n (megfelel a magyar Műegyetemnek), részben pedig az ulmi (Németország) HfG-n (Hochschule für Gestaltung) szerezte.

Ezután, mint műszerész, model-, vagy inkább prototípus-készítő, formatervező, konstruktőr, tervezőmérnök és föltaláló dolgozott Svájcban, különböző vállalatoknál. Munkája mellett a (soha nem tanult) textil, főleg függőanyag-minta tervezéssel is foglalkozott, de legfőbb szórakozásaként idegen nyelveket tanult külföldön, fizetés nélküli szabadságok idejét kihasználva. Az angliai, franciaországi és olaszországi nyelvtanuló tanfolyamok összesen több, mint másfél évnyire gyűltek össze.

Gyimóthy Gábor nyelvőrző hadjáratai

Nyelvtanulmányai folytán kénytelen volt beleszeretni a saját anyanyelvébe. Elkezdett verseket írni (de az ezerszámra megírt veseinek ellenére, ma sem tartja magát költőnek), és rádöbbent a mai magyar nyelv szörnyű elidegenülésére, „fölvizeződésére”! 2009 szeptemberétől előadásaival járta az országot, nem mint nyelvész, hanem mint olyan valaki, aki külföldről tisztábban látja a nyelvromlást, mint az, aki benne ül és észre sem veszi. 2012 november végéig kereken 80 előadásra került sor iskolákban, középiskolákban, főiskolákon és egyéb intézetekben, mint például az Országos Statisztikai Hivatal, vagy a debreceni Atomkutató Intézet. Ekkor azonban, egészségi okokból kifolyólag, abba kellett hagynia ezt a „nyelvőrző hadjáratot” (pedig még ma is szeretné folytatni…).

******

Mi közöm nekem Tolnához? Hát előszöris, Tolnát és Baranyát egységes területnek tudom, tekintem és érzem az ország többi területéhez viszonyítva. Ez – szerintem – igaz a nyelvjárásokat, hagyományokat, szokásokat tekintve. Máshol az országban iszonyú dolgokra képesek, például köménymagot tesznek a kolbászba, háziszalámiba – ami nálunk ugyebár, stifolder –, vagy nem tésztával eszik a halászlevet!! Ezenkívül apai nagyapám és felmenői tudtommal mindig is Tolna területén éltek. Apám Szekszárdon született. Apai nagyszüleim aztán Bonyhádon éltek. Igaz, apai nagyanyám tősgyökeres baranyai, de mondom, Baranyát és Tolnát nem tartom sebészorvosilag szétválasztható egységeknek, megyéknek. Apai-nagyapai dédszüleim Paks környékén éltek és  második feleségem Őcsényből származik. Úgy, hogy az én „baranyaiságom” inkább kérdéses…