Már évekkel ezelőtt tudták, mekkora a baj az egészségügyben – Tolnában is érezzük a következményeit

Hat évvel ezelőtt már részletes tanulmányok figyelmeztettek a magyar egészségügy súlyos, rendszerszintű problémáira. Az orvos- és szakdolgozóhiány, a kórházak eladósodása, a finanszírozási gondok és az egyre nehezebb betegellátás nem most jelentek meg.
Állami kórházak bajban, magánklinikák erősödnek
A korábbi kormányok asztalán ott voltak azok a szakmai elemzések is, amelyek a problémákat feltárták, és az egészségügy átalakítására tettek javaslatokat. A dokumentumokat azonban évekig nem ismerhette meg a nyilvánosság. Most mind a hat tanulmány hozzáférhetővé vált. A történetnek Tolna vármegyei vonatkozása is van, hiszen Szekszárdon egyre élesebben rajzolódik ki az állami és a magánegészségügy közötti különbség.
Az új kormány novemberben hozta nyilvánosságra a Boston Consulting Group (BCG) nemzetközi tanácsadó cég által 2020 és 2024 között készített, összesen hat dokumentumból álló tanulmánycsomagot. A mintegy 1650 oldalas anyagokat az előző kormányzat három minisztériumának megbízásából készítették.

A dokumentumokból kiderül, hogy a magyar egészségügy problémáiról már 2020-ban részletes helyzetértékelés állt rendelkezésre. A finanszírozás hiányosságai, az orvos- és szakdolgozóhiány, a kórházi adósságok, valamint a betegellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségei mind szerepeltek az elemzésekben.
A 2020-ban készült, Projekt Hippokratész című tanulmány önmagában bruttó 352 millió forintba került. Az anyag nemcsak a problémákat sorolta fel, hanem az egész kórházi és szakrendelői hálózat átalakítására is javaslatokat tett.
Kórházbezárások, ágycsökkentés, átszervezések
A tanulmány egyik legérzékenyebb része az egészségügyi intézményrendszer átalakításával foglalkozik. A BCG megyei bontásban is vizsgálta a kórházi és szakrendelői hálózatot, és jelentős kapacitáscsökkentést, intézményi átszervezéseket javasolt.
A kiszivárgott tervek szerint a 108 fekvőbeteg-intézményből mindössze 38 maradt volna, a kórházi ágyak száma pedig 41 ezerről 27 ezerre csökkent volna. A járóbeteg-szakellátásban is jelentős átalakítást javasoltak.
Fontos azonban, hogy ezek szakértői javaslatok voltak, nem pedig elfogadott és végrehajtott kormányzati döntések.

Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a tanulmányok közzétételekor arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi kormányzat ismerte a problémákat, mégsem született átfogó, következetes és nyilvánosan megvitatott reform. Azt is hangsúlyozta, hogy a most nyilvánosságra került elképzelések nem jelentik a jelenlegi kormány egészségpolitikai programjának alapját.
Külön stratégia készült a magánegészségügyről
A tanulmánycsomag másik különösen érdekes része a magánegészségügy jövőjével foglalkozik. A 2021-ben készült dokumentumok már nem az állami kórházi hálózat átalakításáról, hanem a magánellátás fejlesztéséről szóltak.
A BCG több biztosítóra épülő kiegészítő egészségbiztosítási rendszert javasolt. Az elképzelés szerint a munkáltatók és a biztosítottak befizetéseiből olyan források keletkeztek volna, amelyekből a magánszolgáltatók által nyújtott ellátásokat finanszírozhatták volna.
A tervezetben szerepelt a munkavállalók automatikus bevonása, valamint a nyugdíjasok kötelező vagy önkéntes biztosítási részvétele is. Ez utóbbi a nyugdíjasok számára további befizetési kötelezettséget jelenthetett volna.
A koncepció nem a társadalombiztosítás teljes megszüntetéséről szólt. Az állam továbbra is biztosította volna az alapellátást, miközben bizonyos szolgáltatások egyre nagyobb arányban kerülhettek volna a kiegészítő biztosítási és magánfinanszírozási rendszerbe.
Mindez azért is érdekes, mert a tanulmányban maga a magánegészségügyi piac növekedésének egyik fő okaként az állami ellátás hiányosságait jelölték meg.
Szekszárdon már látszik, így változik az egészségügy
Aki Tolna vármegyében él, annak nem kell messzire mennie, hogy lássa, milyen feszültségeket okoz az állami és a magánegészségügy párhuzamos működése.

Kis Zoltán, a szekszárdi megyei kórház főigazgatója beküldött kép
Hírportálunk több alkalommal is foglalkozott a szekszárdi Balassa János Kórház helyzetével, valamint az Alexander Magánkórház megjelenésével. Amikor az új magánintézményről írtunk, már akkor feltettük a kérdést: ki marad az állami kórházban, ha a magánellátás is egyre több szakembert vonz?
Kis Zoltán, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház főigazgatója korábban arról tájékoztatta lapunkat, hogy az intézmény mintegy ezer szakdolgozójából húszan távoztak a magánkórházba. Elmondása szerint az érintett területeken folyamatosan pótolják a kieső munkaerőt, és a távozások nem veszélyeztetik a biztonságos betegellátást.
A kérdés azonban ennél jóval összetettebb. A magánkórházak megjelenése önmagában nem probléma, hiszen új lehetőséget kínálhat azoknak, akik meg tudják fizetni a gyorsabb vagy más körülmények között történő ellátást. A gond ott kezdődik, ha az állami intézményekből hiányzó szakemberek a magánszektorban találnak jobb munkakörülményeket, miközben a közellátásban maradókra egyre nagyobb teher hárul.
Ráadásul a magánellátás nem mindenki számára elérhető. Egy több tízezer forintos vizsgálat vagy egy nagyobb összegű műtét sok család költségvetésébe egyszerűen nem fér bele. Így könnyen kialakulhat egy kétsebességes egészségügy: aki megengedheti magának, hamarabb jut ellátáshoz, aki nem, annak marad a várakozás és az állami rendszer lehetőségeihez való alkalmazkodás.
A legfontosabb kérdés továbbra is a beteg
A most nyilvánosságra került dokumentumok nem bizonyítják, hogy a korábbi kormányzat tudatosan akarta volna gyengíteni az állami egészségügyet a magánszolgáltatók javára. Azt viszont megmutatják, hogy a problémákat már évekkel ezelőtt részletesen feltárták, és a magánellátás fejlesztésére is külön stratégia készült.
A tanulmányok nyilvánosságra hozatala után ezért nemcsak az a kérdés, hogy milyen elképzelések születtek korábban, hanem az is: miért nem sikerült megoldani azokat a problémákat, amelyekkel ma is nap mint nap szembesülnek a betegek és az egészségügyi dolgozók?
Szekszárdon, a Balassa kórház és az Alexander Magánkórház működésének párhuzamában ez már nem elméleti vita. Tolna vármegye lakóinak ugyanis nem az a legfontosabb, hogy állami vagy magánintézményben gyógyulnak-e, hanem az, hogy időben, megfelelő színvonalon és anyagi helyzetüktől függetlenül hozzájussanak a szükséges egészségügyi ellátáshoz.
képek, illusztrációk: Forbes és 24.hu
