Szekszárd egyik legnagyobb értéke nemcsak a bor, hanem maga a város. Az utcák, a terek, a régi polgárházak, a történelmi épületek olyan örökséget jelentenek, amelyet nem lehet egyik napról a másikra újra megteremteni. Mégis egyre több olyan épületet látni, amelynek állapota évről évre romlik. És ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés: valóban nincs pénz a felújításukra – vagy egyszerűen nincs rájuk elegendő figyelem és prioritás?

Város értékei: Mi a helyzet a zeneiskolának otthont adó Augusz-házzal?

Az épület nem egyszerűen egy régi ház Szekszárd belvárosában. Az Augusz-ház a város egyik ikonikus műemléke, amelynek története több évszázadra nyúlik vissza, és amelyhez Liszt Ferenc szekszárdi látogatásai is kötődnek. A zeneiskola évtizedek óta ebben az épületben működik. Az épület jelentőségét maga a város is elismeri: a 2025-ben elfogadott gazdasági program szerint az önkormányzat számára a középületek és intézmények felújítása fontos feladat, miközben több épület korszerűsítését is sürgetőnek minősítette.

Mi történik azokkal az épületekkel, amelyek nem kerülnek be egy kiemelt programba? Mi lesz azokkal a régi házakkal, amelyeknek nincs olyan erős intézményi hátterük, mint a zeneiskolának? Ki és mikor mondja ki, hogy egy-egy épületet még meg lehet menteni – és mikor már késő?

Nem egyik napról a másikra mennek tönkre az épületek

Egy régi épület ritkán egyik napról a másikra válik rossz állapotúvá. Először csak egy málló vakolat jelenik meg. Aztán beázik a tető. Elöregednek a nyílászárók. Megjelenik a nedvesség, romlik a homlokzat, egyre több szerkezeti elem szorul javításra. Ha azonban nincs pénz vagy nincs döntés a beavatkozásról, az apró hibákból néhány év alatt sokmilliós, később akár százmilliós problémák lehetnek. A halogatás tehát maga is pénzbe kerül.

Ráadásul egy történelmi épületnél sokszor nem lehet egyszerűen azt mondani: bontsuk le, és építsünk helyette egy újat. Szekszárd településképi szabályozása is külön védi a helyi értékeket, és előírja a védett épületek, illetve építészeti értékek megőrzését. Ezért különösen fontos lenne a folyamatos karbantartás.

De tényleg csak a pénz hiányzik?

Ez az a kérdés, amelyet talán érdemes lenne sokkal gyakrabban feltenni. Egy városnak mindig vannak fontos és még fontosabb feladatai. Nem lehet minden épületet egyszerre felújítani, és nyilvánvaló, hogy az önkormányzati költségvetés sem végtelen.

De amikor azt halljuk, hogy „nincs rá pénz”, akkor jogosan merül fel: mennyi pénz áll rendelkezésre, mire költik, milyen sorrendet állítanak fel, és mennyit szánnak arra, hogy Szekszárd épített öröksége ne pusztuljon tovább? Hiszen egy város fejlesztése nem kizárólag új beruházásokat jelent. A városfejlesztés az is, amikor megmentjük azt, amink már van.

Egy szépen felújított történelmi épület nemcsak szebb környezetet teremt. Növeli a belváros vonzerejét, turisztikai értéket képvisel, erősíti a helyiek kötődését a városhoz, és üzleti szempontból is értéket teremthet.

Szekszárd esetében ez különösen fontos. Egy borvidék központjaként a városnak nemcsak a pincészetekre és a rendezvényekre kellene építenie. A történelmi belváros, az épített örökség és az utcák hangulata ugyanúgy része annak, amit a látogató magával visz.

Mert a város szépsége nem luxus

Talán ezt kellene végre kimondani. Egy város arcát nem lehet csak új térkövekkel, lámpákkal vagy újonnan épített objektumokkal megteremteni. A régi épületek adják azt az egyediséget, amit máshol nem lehet lemásolni.

Az Augusz-ház ilyen. A régi megyeháza ilyen. A történelmi belváros számos épülete ilyen. Ezek nem egyszerűen téglából, vakolatból és fából álló ingatlanok. Ezek a város történetének darabjai.

És ha egyszer végleg elpusztulnak, azt a pénzt már nem lehet előteremteni, amivel vissza lehetne hozni őket. Ezért talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy: „Van-e pénz a felújításra?” Hanem az:

„Van-e elég akarat arra, hogy Szekszárd megőrizze azt, amit az előző generációktól örökölt?” Mert ha erre nincs pénz, akkor jogos a kérdés: mire van?

fotók: beküldött képek