Sok kritika érte Orbán Viktort annak idején a stadionépítések, a sport, a sportolók kivételezettsége miatt. A szekszárdi edző, Teszler Vendel ezt másként ítéli meg. Azt hangsúlyozza, hogy a rendszerváltáskor elképesztően rossz állapotban voltak a sportlétesítmények, és azután még jó ideig tovább romlott az állaguk. Azért tűntek túlzónak a beruházások, mert korábban semmi sem történt. A nullához képest a kevés is sok. A fejlesztésekre nagy szükség volt.

Teszler Vendel – beküldött kép

Focipálya: Élvonalbeli edzőkkel járt UEFA-tanfolyamokra

Irigylére méltó a karrierje: rövid, de eredményes játékosi múlt után lett elismert edző. Fiatalok felkészítésével még most is foglalkozik. Persze, ahogy a földi világban lenni szokott, a fény mögött ott az árny is; jelen esetben egy korán jött sportsérülés. Emiatt – mondhatni kényszerűségből – már akkor edzősködött, amikor még – a korát tekintve – játékos is lehetett volna. Részt vett a sportág irányításában is, más tisztségei mellett, 15 éven keresztül volt az MLSZ szakmai igazgatója.

– Már 15 éves koromban, 1963-ban, a Szekszárdi Dózsa SE igazolt játékosa voltam– idézi fel pályafutása kezdetét. – Katonakoromban is fociztam, a Honvéd Alpári SE-ben. A csehszlovákiai események (megszállás) idején, ha mentünk vidéki mérkőzésre, vittük a hadi felszerelésünket is. A pálya mellett álló teherautón ott volt minden, a géppisztolyok is. Sajnos az egyik mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedtem, 1969-ben. A lábadozásom időszakában már belekóstoltam az edzői munkába. Ugyanakkor még játszani szeretem volna, ezért a Szekszárdi Vasas NB III-as csapatához igazoltam. Legnagyobb igyekezetem ellenére az újabb sérülések és a két térdműtét után, 1974-ben feladni kényszerültem a játékos pályafutásomat. Elvégeztem először a segédedzői tanfolyamot, aztán más képzéseket. A Testnevelési Főiskolán labdarugó edzői, valamint sportszervezői képesítést szereztem. Az UEFA 1993-ban elhatározta az európai edzőképzés egységesítését. Magyarországon dr. Mezei György vezetésével 1997- ben kezdődött el az instruktori képzés és az UEFA edzői tanfolyamok indítása. Az instruktori képzésben részt vettem és az első UEFA B és UEFA A tanfolyamok hallgatója lettem, olyan élvonalbeli edzőkkel és volt válogatott játékosokkal együtt, mint Garami József, Csank János, Egervári Sándor, Bicskei Bertalan, Gellei Imre, Bognár György, Dajka László.

– Merre edzősködött?

– Több mint negyven éve foglalkozom különböző korosztályú játékosokkal Szekszárd labdarúgásában, ebből 10 évig voltam az NB II-es csapat vezetőedzője. Ezen kívül, dolgoztam Nagykanizsa, Paks, Gerjen és Bonyhád vezetőedzőjeként. Hosszú éveken át vezettem a megyei serdülő és ifjúsági válogatottak kiválasztását, versenyeztetését a megyék közti tornákon. Részt vettem, két évig a magyar korosztályos válogatott (1990, 1991-es korosztály) felkészítésében. Voltam az NB II-es ligaválogatott edzője is.

A profi bajnokságban, az indulás feltétele a gazdasági terv

Az 1990-es társadalmi-gazdasági fordulat átalakulásokat, névváltozásokat, finanszírozási problémákat hozott a sport területén is. A Szekszárdi Dózsa SE neve 1992 és 2015 között összesen nyolcszor változott, végül Szekszárdi UFC-re módosult.

– A szponzorok is változtak – tájékoztat az edző. – A Dózsát részben a BM, részben a megye és a város támogatta. Meghatározó volt a mindenkori megyei rendőrkapitány elköteleződése a sport, a futball iránt. A kilencvenes években kaotikus állapotok következtek be a labdarúgó szakosztályok életében. Nagymúltú csapatok szűntek meg, estek vissza alacsonyabb, osztályba, új csaptok jelentek meg, kizárások, tartozások felhalmozása, anyagi csődök voltak a jellemzőek. Az egyesületek irányításában, támogatásában új magáncégek, magánemberek jelentek meg, de sok esetben nem tudták biztosítani, a kiszámítható hosszabb távú műkődési feltételeit. A sportág szervezeti életében gyökeres változást jelentett Csányi Sándor által vezetett elnökség 2010-es megválasztása. Az ígéreteit – az amatőr és profi labdarúgás fejlesztése terén – megtartotta, és másoktól is megkövetelte az előírások teljesítését. A profi bajnokságban az indulás feltételévé vált a konkrét, megalapozott gazdasági terv, és a megfelelő létesítmények megléte. Az amatőr bajnokságok nevezési költségeit nagyban csökkentették, a játékvezetői díjakat az MLSZ átvállalta, s a legfontosabb változás az utánpótlás nevelés támogatásának növelése volt.

– A korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor, köztudottan futballkedvelő. A legtöbb kritika pont emiatt érte: a stadionok helyett kórházakat, iskolákat kellett volna építeni…

– Labdarúgóedzőként tűnhetek elfogultnak, de az biztos, hogy a rendszerváltás idején, a stadionok játékterei, infrastruktúrája messze elmaradt az élvonalbeli futball követelményeitől, az UEFA előírásaitól. Az edzőpályák a kistelepülések sporttelepei, pályái sem feleltek meg a 20. századi igényeknek. Sok helyen lerobbant, még pottyantós vécés öltözők várták a játékosokat. A finanszírozási gondok miatt nagyszámban tűntek el sporttelepek, csak Budapesten, egy 2001-ben készült felmérés szerint több mint 100 pálya szűnt meg. Akik jártak Ausztriában, és a fejlettebb európai országok sporttelepein, láthatták, hogy járási szintű csapatoknál, komfortos öltözők, villanyvilágítású pályák, edzőpályák (sok esetben műfüvesek) állnak a sportolni vágyók rendelkezésére. Magyarországon szerencsére nagyszámban épültek, nem csak a labdarúgásra alkalmas sportlétesítmények az elmúlt időszakban. Tudni kell, hogy az utánpótlás programokban résztvevő gyermekek 1-2 százaléka lesz csak élsportoló. A nagytöbbség számára rendszeres edzésre járás fontos hozadéka, hogy kiszakadnak a virtuális világból. És persze fejlődik az ellenálló képességük, erősödik a fizikai állapotuk, megnő a mozgásigényük, megtanulnak küzdeni, közösségben, csapatban gondolkodni. A felnőttsportnak és az élsportnak közösségteremtő hatása is van, és a fiatalok számára példaképeket teremt. A labdarúgást óvodáskortól a késői felnőttkorig nagyon sokan űzik hazánkban, általa egészségesebbé válhat a felnövekvő nemzedék.

Kép: Teszler Vendel (jobbról a második) a dél-magyarországi U14-es válogatottal, 2015-ben Beküldött fotó

Szekszárdról induló focisták is bekerültek a válogatottba

A labdarúgás Európában a legnépszerűbb sportág, de más kontinenseken is hódít. Születhet világsztár futballista akár egy brazil faluban is. Szekszárdról miért ne indulhatnának el, itt felfedezett tehetségek?

– Szekszárdi utánpótlás képzésben részt vett játékosok közül 37 jutottak el NB I-es csapatokhoz. A nemzeti válogatottba, Szentes Lázár és a későbbi korosztályokból Fehér Csaba, Hahn Árpád kapott játéklehetőséget. A csapat, a Dózsa egy ideig elég jól szerepelt az NB II-ben, aztán sok probléma összejött, s most az NB III-ban vagyunk. Az 1970-80-as években Szekszárdon hét labdarúgó pályát használhattak a játékosok. Jelenleg, bajnoki mérkőzések megrendezésére a műfüves és a stadion füves pálya alkalmas. Mellettük van egy nagyobb füves edzőterület és két műfüves kispálya. A korábbi viszonyokhoz képest nagy előny, hogy a műfüves területek, időjárás viszonyoktól függetlenül használhatók. A stadion jelenlegi állapota méltatlan egy megyeszékhelyhez.

– Mostanában hogyan telnek a napjai?

– Fiatalokkal foglalkozom; utánpótlásneveléssel. Több mint 15 évet töltöttem a felnőttek között. Általában vezetőedzőként is volt feladatom az utánpótlás-labdarúgásban. Új kihívást jelentett mostanában a Bozsik-programban és az edzőképzésben való szerepvállalásom. Sosem volt, és jelenleg sincs hiányérzetem. Örömmel végzem a munkámat a tehetséges gyerekek között. Még most is tanulók tőlük a velük történő foglalkozás közben.

Teszler Vendel életútja

Teszler Vendel 1948-ban született, Szekszárdon. Esztergályosnak tanult, majd leérettségizett, 1973-ban. Gépbeállítóként dolgozott a Műszergyárban (Mechanikai Mérőműszerek Gyárának szekszárdi gyáregysége) 1975-ig, s attól kezdve futballedző. Igazolt játékos volt Szekszárdon 1963-tól a sportbalesetéig. A sportág szeretete és elkötelezettsége, az edzői munka, a kispad felé irányította. A felnőt nemzeti válogatott és az NB I kivételével, a magyar labdarúgás minden területén végzet edzői tevékenységet, nagyobb arányban az utánpótlás nevelésben dolgozott. Elvégezte a szükséges tanfolyamokat, képzéseket, 2001-ben UEFA A kategóriás minősítést szerzett. Később Tolna megyében ő szervezte, irányította az edzőképzést. A sportág helyi és országos vezetőségében is tevékenykedett. Legaktívabb időszakában, 2001-2016-ig, az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) instruktora, koordinátora, illetve szakmai igazgatója volt. Jelenleg a Szekszárdi UFC 8-11 éves játékosainak technikai képzésében vesz részt (Szekszárdi Utánpótlás-nevelő Football Club). Munkásságáért megkapta egyebek mellett a Kiváló Munkáért OTSH elnöki kitüntetést (1982), a Tolna Megye Sportjáért Emlékplakettet (1994), a Magyar Labdarúgásért Érdemrend ezüst fokozatát (1998) és a „Tolna Megye Labdarúgásáért” díj arany fokozatát (2008).

Szekszárdon él, nős, két fia, két unokája van. Hat láb műtétje ellenére is aktív életet él, hetente 4-5 edzést vezet, heti két aerobik foglalkozáson vesz részt, és a kerti munka is biztosítja számára a rendszeres mozgást.