Szente Károly: A jónevű szakemberek többsége földönfutóvá vált

Földmérők: a hidak kivitelezésénél is ott vannak

A számítástechnika térhódítása nagyjából a kelet-európai társadalmi-gazdasági fordulat idején kezdődött. Nem sorolható ez a rendszerváltás vívmányai közé – hiszen a műszaki haladás a politikai viszonyoktól független (leszámítva a legsötétebb diktatúra és a leggátlástalanabb agyelszívás időszakait) – viszont valami mégis történt: megszűntek az akadályozó tényezők kelten és nyugaton is. Nyugaton nem élt tovább a Cocom-lista – a modern technikára vonatkozó kiviteli tilalom –, keleten pedig kinyíltak a kapuk a hardverek és szoftverek befogadására. (Azelőtt még a nyugati tv-csatornák se voltak nézhetők.)

A kilencvenes években a kétkezi mesterségek kivételével szinte minden szakmában bekövetkezett a digitalizálás. A földmérőknél modern eszközök jelentek meg a terepi munkában és az irodai feldolgozásban, a térképkészítésben is. A mérőszalagot nyugdíjba küldte a lézertávmérő, a helymeghatározás szög- és távméréses módszerét pedig felváltotta a műholdakkal kommunikáló szerkezet, a GPS. Az irodákba megérkeztek az asztali gépek és a nyomtatók, a múltba pöckölve a tekerős számológépeket, a Majzik-háromszögpárokat és a tustintával üzemelő csőtollakat. A szekszárdi mérnök, Szente Károly, pont a közéleti változásokkal súlyosbított technikai változások idején, 1989-ben alapította geodéziai vállalkozást, a Meridián Kft-t.

Szente Anikó végzi a térinformatikai rendszer frissítését

Földmérők: a szétesést megelőző kiválás

– A rendszerváltás közeledtével – meséli – a látókörünkben lévő nagy cégeknél, a TÁÉV-nél (Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat) és a TOTÉV-nél (Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat) már kezdtek mocorogni, kiszervezgették kft-kbe a különféle tevékenységeket. Nálunk, a tervezőknél (Tolna Megyei Tanács Tervező Vállalat) viszont semmi se történt.

• Az egyik vezetőin felálltam, és mondtam, hogy szeretnénk önállósodni. Szűnjön meg a geodéziai csoport a vállalatnál, s mi majd külsősként bedolgozunk a jövőben. Tulajdonképpen örültek neki, hogy kiszállunk, egy gonddal kevesebb az osztozkodáskor, ami – a szétdarabolódás – érezhetően és zavaróan közeledett. Mi kivásároltuk az eszközeinket, vettünk, épületen belül egy 17 négyzetméteres irodahelyiséget, és folytattuk, amit addig is csináltunk, csak már a magunk zsebére. Hárman kezdtük, s ma már több mint húszan vagyunk. (A legtöbb kolléga saját nevelésű, már diákkorukban itt töltötték a szakmai gyakorlatukat.) A tervező vállalatnál meg, akik ott maradtak, legalább százan – mérnökök és műszaki rajzolók –, várták a csodát, mígnem valaki kívülről megvette a céget, és a jónevű szakemberek többsége földönfutóvá vált. Köztük olyanok is, akik maguk tervezték-építették azt az irodaházat, amelyikben évtizedeken át dolgoztak. Volt, aki öngyilkos lett közülük.

A földmérés 1990-ig állami monopólium volt

– A geodézia, a földmérés 1989-ben még állami monopólium volt. Nem lehetett maszekban csinálni, csak állami cég égisze alatt, 1990. január 1-ig. De mi már ’89 derekán önállósodtunk. Megkerestem egy ügyvédet, hogy mit lehetne tenni. Megírta a társasági szerződésünket, és felsorolt egy csomó tevékenységet (a meteorológiától a nem tudom miig), ami között „elrejthető volt” a geodézia. Beadtuk cégbírósági bejegyzésre. Nem sokkal később, novemberben hívott valaki, hogy kéne segíteni a cégbírónak dr. Hankovszky Zsoltnak költözni. Cipeltük fel a szekrényeket az emeletre, pihentünk egyet, ittunk egy sört, s közben mondta a Zsolt, hogy nagy gondja van egy új, bejegyzendő céggel, mert szerepel a tevékenységi listájában a földmérés is, ami nem megengedett. Mondtam neki: a következő szekrényedet le fogom ejteni, ha nem jegyzed be, mert az a cég az enyém. Másnap be volt jegyezve.

Szoftverfejlesztés a kalózmásolatok idején

– A tervező vállalattól megörökölt eszközök nyilvánvalóan nem a csúcstechnikát képviselték. Ma már a szakmatörténeti gyűjteményem, nosztalgiázásra csábító darabjai: teodolitok, szintező műszerek stb. Lassacskán fejlesztettünk, a terepi mérőeszközök, a járműállomány és az irodai feldolgozás terén is. Jöttek a komolyabb munkák – autópályaépítések, hídépítések – melyeknél a geodéziai jelenléthez nagy pontosságú műszerek szükségesek. És ezek nem olcsók. Eljutottunk a GPS-technikáig, az adatfeldolgozáshoz szoftverfejlesztés, ahhoz hálózatfejlesztés kellett. Amikor idehozta a kereskedő az első asztali számítógépet, nézegettük, nézegettük, beindult a monitoron a képernyőkímélő, és megijedtünk, hogy talán ez lehet a vírus… A mérési adatokat feldolgozó és térképező programok közül az AtoCAD-et kezdtük használni, ami kockázatos volt, azért, mert még nem lehetett tudni, hogy a kínálatból ez fog-e elterjedni. Mert ha nem, akkor kidobott pénz ez a beruházás; át kell állni másra. Komoly összegeket bukott, aki mellé nyúlt. Mi szerencsére jól választottunk. Tegyük hozzá, hogy a kilencvenes évek elején nagyban mentek a kalózmásolatok; olcsón lehetett kétes eredetű és minőségű programokhoz jutni. Ügyeskedett, aki csak tudott. Mi is. Aztán a vállalkozásoknál alapkövetelménnyé vált a jogtiszta szoftverhasználat.

Terhelési próba a paksi Duna-hídon, átadás előtt

Gázhálózatfejlesztés és településrendezés

– Mindig azon iparkodtam, hogy több lábon álljunk. A tervező vállalatnál láttam, hogy a földmérő van a sor végén, a megbecsültség és az anyagiak tekintetében is. Jött a gázprogram az önállósodásunkkal nagyjából egyidőben, a dél-dunántúli hálózatépítés, s mi nagy lendülettel vettünk részt a tervezésben, Tolnában és Baranyában. Az ormánsági vezetékrendszert szinte teljes egészében mi terveztük. Aztán belevágtunk egy új feladatba, a településtervezésbe, ami a mai napig megy, hiszen a településrendezési terveket mindig frissíteni, felülvizsgálni, módosítani kell. Ha például jön egy új vállalkozó, telephely-létesítési igénnyel, máris van tennivaló. Körülbelül 40-50 település rendezési tervének karbantartását végezzük. Utána jött megint egy nagy falat, a Dél-Dunántúl teljes gázhálózatának vezetékekkel kapcsolatos jogi rendezése. Tulajdonosi megállapodások, szolgalmi jogok, ezerszámra. Mert megépült a rendszer, ásták az árkot a vezetéknek árkon-bokron át, de a nyilvántartással nem foglalkoztak. Bonyolította a helyzetet a földprivatizáció, amikor egy korábbi nagy tsz-tábla lehet, hogy ötven részre esett szét, s ekkor már ötven tulajdonos földje alatt ment a vezeték, ami nem volt bejegyezve a földhivatali nyilvántartásba. Ezt kellett lerendezni; eltartott vagy öt évig.

Térinformatika a régészetben és a városüzemeltetésben

– Utaknál, hidaknál is végeztünk, a nyomvonal kitűzésétől a megvalósult állapot felméréséig és térképezéséig számtalan feladatot. Dolgoztunk az M6-os, az M60-as autópályán, az M44-es autóúton és a 61-es főúton. Ez utóbbinál hat kisebb-nagyobb híd geodéziai munkáit is mi csináltuk. Az M44-esen is volt egy komolyabb hidas megbízatásunk, amit követett a legnagyobb ilyen típusú feladatunk: a paksi Duna-híd. És most a miénk a mohácsi Duna-híd fővállalkozói koordinációja is a geodéziában, az alaphálózat biztosításától az ellenőrző mérésekig. Nagyon fontos tevékenységi körünk még a térinformatika. Ez úgy kezdődött, hogy régészekkel kerültünk kapcsolatba. Jogszabály írja elő, hogy ha beruházás történik egy nyilvántartott régészeti lelőhely térségében, megelőző feltárást kell végezni. Ennek eredményét számítógépre vittük – ami a rendszerváltás hajnalán még úttörő munkának számított –, a rajzokhoz, kimutatásokhoz, fotókhoz, térképekhez adatbázist kapcsoltunk. Az M6-os pálya építése előtt például egymillió négyzetméternyi feltárás térinformatikai dokumentálását végeztük el, 1996-ban. Aztán kidolgoztuk az önkormányzati térinformatikai rendszert, ami, mint alap, bármelyik településen használható. Tartalommal először Szekszárdon töltöttük fel, 2014-ben. Ez gyakorlatilag a város műszaki nyilvántartása. A városüzemeltetés alapja. Információval szolgál az ingatlanokról, a közművekről, a burkolatokról, a jelzőtáblákról, még a fákról is, fajtájuk, átmérőjük megjelölésével. Pakson és néhány kisebb településen is van már ilyen adatbázisunk.

Minden relatív: nem mindenkinek való ez a szakma

 – Szétnézek ebben a székházban – amelyikben egykor a megye legjobb tervezői dolgoztak, három szinten –, és mit látok? Kong az ürességtől. Csak mi maradtunk. Egy szint a miénk, a többinek néhány irodáját vagy bérli valaki időnként, vagy nem. Mi sem maradunk sokáig, megkezdtük a saját céges épületünk kivitelezését, s várhatóan tavasszal költözünk. Így nézve, a nagy tervezői gárda szétesése miatt, szomorú ez a történet, viszont a három fővel startolt geodéziai kisvállalkozás szempontjából mindenképpen sikeresnek tekinthető. 

Beküldött fotók