Állami elismerésben részesült az ismert, tolnai környezetvédelmi szakember, a kiváló természetfotós, dr. Kalotás Zsolt. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át az Országházban, a közjogi méltóságoktól: Baka András köztársasági elnöktől, Forsthoffer Ágnes házelnöktől és Magyar Péter miniszterelnöktől.

Kalotás Zsolt: a fények mögötti árnyék

Azok közé az emberek közé tartozik Kalotás Zsolt, akiknek az életéről nem cikket, hanem könyvet illene írni. Most mégis megpróbáljuk röviden felidézni munkásságának fontosabb eseményeit – a fények mögötti árnyakat is –, abból az alkalomból, hogy megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést, az ’56-os forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.

– Felajánlották nekem ezt az elismerést már két évvel ezelőtt is – mondja. – Megkerestek az akkori miniszterelnöki hivataltól, de nem fogadtam el. Olyanok engem ne tüntessenek ki, akik tönkretették a szakterületemet, a hazai természetvédelmet, és több mint száz kiváló kollégámat lehetetlenítették el, rúgták ki, velem együtt!

– Konkrétan mire gondol?

– Arra, hogy a 2010-es kormányváltást követően megszüntették a környezetvédelmi minisztériumot. Én 2002-ig dolgoztam ott, osztályvezetőként, a Magyar Madártani Intézet tevékenységét is irányítva, aztán átkerültem az országos környezetvédelmi főhatósághoz, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséghez (OKTVH), ahonnan 2011-ben távolítottak el. A matek egy kicsit furcsán nézett ki: 96-an dolgoztunk ott, és másfél év alatt 125 fő munkaviszonya szűnt meg. Az „odatett” új igazgatónak még felsőfokú végzettsége sem volt, de erőteljesen söprögetett. A kirúgottak helyére felvettek közül is kirúgta azokat, akik nem voltak hozzá elég ”lojálisak”. Az OKTVH nemsokára meg is szűnt létezni. Érdekes módon ez a tisztogatás akkor a média ingerküszöbét nem érte el.

– Miért kell külön környezetvédelmi minisztérium? Miért nem elég, ha van egy államtitkárság, persze megfelelő szakembergárdával?

– A világon mindössze négy ország volt eddig (most már csak három van), ahol nincs környezetvédelmi minisztérium. Nagyon fontos a léte, mert a környezetvédelem sokszor képes útját állni a lelketlen, gazdasági érdekérvényesítésnek. Az átgondolatlan ipari beruházások, a beépítések, a vízügyi beavatkozások, a mezőgazdasági és erdőgazdasági munkálatok sok esetben a környezetünkre ártalmas, pusztító módon valósulnak meg… Ha engedjük. Fogynak a természetes területeink, szennyeződnek termőtalajaink, elfogynak vizeink, soha nem látott módon csökken a biológiai sokféleség. Az emberiség ugyan a természet része, mégis öngyilkos utat követ, ha csak a gazdasági haszon, a profit irányítja. Az elmúlt évtizedekben felgyorsultak azok a folyamatok, amelyekkel az ember nem tud mit kezdeni. Nyakunkon a globális klímaváltozás, ami itt a Kárpát-medencében különösen erőteljesen érzékelhető. Teljesen át kell gondolnunk jövőnket, életünket, hogy hosszútávon miképp lehetséges fenntartani eddig elért eredményeinket, életszínvonalunkat. Sok mindent más módon kell csinálnunk, mint eddig. A jövőnk szempontjából a három legfontosabb dolog szerintem a környezetügy, az egészségügy és az oktatásügy.  És pont ezt a három területet hanyagolták el ez elmúlt évtizedekben.

Baka András köztársasági elnök (balról), Kalotás Zsolt kitüntetett, Forsthoffer Ágnes házelnök és Magyar Péter miniszterelnök a díjátadás után

– A kirúgása után merre lépett tovább? Munkanélküli lett?

– Vállalkozó lettem, szakcikkeket, fotókkal gazdagon illusztrált könyveket írtam, természetfotókat publikáltam itthon és külföldön, szakértői feladatokat láttam el. Meglepő módon a jövedelmem kétszerese lett a korábbinak, de nem volt ez egy diadalmenet. Jöttek betegségek, balesetek; hogy csak egyet említsek: lezuhantam egy sárkányrepülővel. Megúsztam, de a jobb szememen a látásom csak 7-8 év alatt állt teljesen helyre. 

– Mindig környezetvédelemmel foglalkozott?

– Mindig. Agrármérnök vagyok, de ebbe az irányba specializálódtam. Pályakezdőként, a nyolcvanas években, Fácánkerten zoológiai kutatásokat folytattam. Az volt a feladatom, hogy találjak olyan eljárást, amivel a túlszaporodott vetési varjú állományt gyéríteni lehet. Ez sikerült is, csakhogy sokan túlzásba vitték az alkalmazását, úgyhogy az 500 ezeres varjúállomány mára 30 ezresre apadt. További fogyás nem lesz, mert a javaslatomra, 1998-tól védetté vált a vetési varjú. A tanulság az, hogy nem szabad az emberek kezébe adni olyasmit, amivel visszaélni, ártani is képesek.

– Később ugye a nemzeti parkok létrehozásáért is dolgozott?

– Egy időben ez volt a lefontosabb tennivalóm. Budapestre 1989-ben kerültem fel. Ingáztam Tolnáról nap mint nap, 22 évig. Akkor még csak négy nemzeti parkunk volt, most tíz van. Részt vettem az újak létrehozásában, legtöbbet a Duna-Dráva Nemzeti Park ügyeivel foglalkoztam, hisz itt lakom, jól ismerem a dél-dunántúli területeket. Most, októberben ünnepeltük az alapítás 30. évfordulóját.

– Könyvei jelentek meg a nemzeti parkokról és más védett területekről, fotóit közölték számos kiadványban, kiállításai voltak. Tudna ezekről egy összegzést adni?

– Körülbelül harminc könyv elkészítésében vettem részt, ezek egyharmada saját munka, a többiben társszerző voltam. Nyomtatásban mintegy 8500 képem jelent meg itthon és külföldön, és több mint 120 kiállításon láthatták az érdeklődők a fotóimat. Az első magyar természetfotós voltam, akitől képet közölt a National Geographic angol nyelvű kiadása. Alapító elnöke vagyok a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt). 1993-ban életre hívtuk az Év Természetfotósa pályázatot. Ez ma a legnagyobb hazai fotópályázatok közé tartozik, és kiváló természetfotósok építgették ezáltal a karrierjüket. Szerintem ennek is köszönhető, hogy ma már nincs olyan nagy nemzetközi természetfotós pályázat, ahol a magyarok ne nyernének díjakat. Én is folyamatosan használom a fényképezőgépet. Hivatalosan 2015-ben nyugdíjba mentem, de a természetfotózás nálam életforma volt és marad.

– Új könyvön dolgozik?

– Nem, szakcikkekben és ismeretterjesztő írások segítségével adom közre – természetesen fotókkal illusztrálva – a Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet és más Tolna megyei védett területek nagylepkefaunájának kutatási eredményeit. Körülbelül most tartok a megyei védett területek felének lepkészeti feltárásánál. Mindeddig a hazai nagylepkéknek mintegy fele, közel 700 faj került elő a Dél-Mezőföldről, a megye Duna menti területeiről és a Szekszárdi-dombságból. Ezeknek körülbelül 10 százaléka védett. Az összegyűjtött információk, publikálva közkinccsé válnak, és bekerülnek a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság biotikai adatbázisába is, hogy segítsék a nemzeti park munkatársainak a természetvédelmi munkáját.

A Kalotás Zsoltról elnevezett bagolylepke

– Igaz, hogy önről neveztek el egy lepkefajt?

– Igen, de az a bagolylepke nem itt él, hanem Tajvanon. Éjszaka aktív faj, mely a Callyna kalotaszsolti nevet kapta. Megkérdeztem a faj tudományos leíróit, hogy miért. Azt mondták: mert megérdemled. 

– És most egy lovagkeresztet is megérdemelt…

– Felemelő érzés volt olyanokkal együtt a kitüntetést átvenni, akiket világszerte nagyra becsülnek, itthon viszont eddig nem voltak kellően elismertek. Ott volt például Krasznahorkai László, Enyedi Ildikó és Schiff András. Remélem, hogy a jövőben csak azokat a kiemelkedő eredményeket felmutató honfitársainkat fogják követendő példaként elénk állítani, kitüntetni, akik erre valóban rászolgáltak!

Fotó forrása: Sándor-palota és beküldött képek