Udvaros Dorottya életéről novemberben kerül boltokba egy vaskos kötet, amely a Vetkőzés címet kapta. Ebből derült ki például, hogy a színésznő egyáltalán nem bánta meg, hogy reklámokban is szerepet vállalt.

Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb színésznője önéletrajzi könyvre szánta el magát, amelyet Nyáry Krisztiánnal közösen vetettek papírra. Az Udvaros Dorottyáról szóló kötet címe Vetkőzés. A Nők Lapja interjújából kiderül, hogy a színésznő a könyvben két olyan esetet említ, amikor miatta maradt el előadás.

„Az egyik a Katona József Színházban esett meg, egy magánéleti válság mélypontján. Ha valami rossz történt velem, általában arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok, hogy majd jön egy szerep, amelyben kiadhatom magamból azt, ami fáj. Ez a válság viszont annyira súlyos volt, hogy már nem tudtam színpadi erővé alakítani” – idézte fel Dorottya az első alkalmat. A másik alkalommal pedig a bulvársajtó folyamatos támadásai viseltek meg.

Egy rólam készült művészi félakt fényképet az engedélyem nélkül közöltek egy bulvárlapban. A kép egy fotóművészeti albumhoz készült, arra adtam engedélyt, pénzt sem kértem érte. Árulásnak éreztem, amikor a kép bekerült a lapba. Pert indítottam, és ettől kezdve naponta valamilyen ürüggyel a címlapjukra kerültem.

Ahhoz, hogy az ember közönség elé lépjen, kell valamiféle belső bizonyosság. Hogy jogom van kiállni, és elmesélni egy történetet. Azt éreztem, ezt veszik el tőlem. Ott ültem a színházban, már csak a jelmezemet kellett volna felvennem, de mackónadrágban sírtam, és nem tudtam kilépni a nézők elé.”

Szappanreklámból építkezett

A drámai szerepek mellett Dorottya reklámot, táncos műsort, vígjátékot is vállalt.

A Lux szappan reklámja teremtette meg a saját házam anyagi alapjait. Másoknak lehet véleményük, de ezeket a döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia.

Sok műsorba hívtak, a legtöbbre csípőből nemet mondtam. A Szombat esti lázban hónapokon keresztül tízféle társastánccal ismerkedtem, és a partneremtől nemcsak lépéseket tanultam, hanem hozzáállást, tartást is. Egy pillanatig sem bántam meg.”

Forrás: story magazin