Áthidaló megoldások

Wessely Gábor jegyzete
Tolna megye legtöbbet emlegetett XX. századi újságírója, Ordas Iván, egy alkalommal faluhelyen óhajtott reggelizni. Betért a kocsmába, s látta a kínálatot: rántotta 2 tojásból, 4 tojásból vagy 6 tojásból. Úgy gondolta, hogy neki a kettő kevés, a négy meg sok; háromtojásost rendelt. Azt mondta a kiszolgáló hölgy, hogy az nem fog menni.
– Miért? Nincs tojásuk?
– De van.
– Hát akkor?
– Csak 2 tojásból vagy 4-ből hozhatok.
– A 3 tojásost másképp kell csinálni? Ahhoz nem ért?
– De értek…
– Akkor mi a gond?
– Az, hogy nincs rá ár képezve.
– És ha a kéttojásos árát elosztaná kettővel, aztán megszorozná hárommal?
– Hacsak úgy nem…
§
Tolna megye egy másik, neve elhallgatását kérő újságírója, egy alkalommal átruccant az Alföldre. Betért egy kocsmába, hogy megkóstolja a helyi specialitást, a szatmári-kiskun szilvát, amit otthon is szokott kóstolgatni. De egész más ugye a keleti miliő… Három centet kért, hogy ne tűnjön nagyfogyasztónak, s gondolta, majd szolidan megismétli a rendelést négyszer-ötször.
– Csak 2 centet vagy 4-et hozhatok – világosította fel a pincérnő.
– Hogyhogy?
– A EU-ban ez a szabály. Nincs is árunk már rég 3 centre.
A szomjas vendég először faggatni kezdte a Mennyek Urát, hogy miért teremtette meg Brüsszelt és Strasbourgot, majd működésbe hozta a homloka mögötti szoftvert, és ezt az áthidaló megoldást ötölte ki:
– Tudja mit, hozzon háromszor 2 centet, s majd úgy iszom, mintha kétszer három lenne!
