„A mai fiatalokat már semmi sem érdekli.”
Ismerős mondat. Különösen akkor könnyű kimondani, amikor a felsős gyereket alig lehet
rávenni húsz perc tanulásra, a házi feladat halogatása mindennapos, és a Mi volt ma az
iskolában? kérdésre is legfeljebb egy semmi érkezik válaszként.

Motiváltan érkezünk a világba

Közben ugyanez a gyerek órákig képes foglalkozni valamivel, ami érdekli. Kitartóan edz,
megtanul egy bonyolult játékot, videót vág, rajzol, zenél, utánanéz egy számára izgalmas
témának. Akkor valóban motiválatlan?

-Lehet, hogy nem az a legjobb kérdés, van-e motivációja, hanem az, hogy mire, mikor és
milyen körülmények között motivált.
-Elég egy pici gyermeket megfigyelni. Újra meg újra megpróbál felállni, elérni egy tárgyat,
felmászni valahová, egymásra tenni a kockákat vagy kinyitni valamit. Senki nem ígér neki
jobb jegyet, matricát vagy más jutalmat azért, ha sikerül. Mégis próbálkozik – sokszor
meglepő kitartással.
-A motivációkutatás szerint az ilyen, elsajátításra irányuló motívumok már nagyon korán
működnek, a tanulási motívumok rendszere pedig a fejlődés során folyamatosan változik és gazdagodik. Ha tehát a próbálkozásra és a fejlődésre való késztetés ilyen korán jelen van, hogyan jutunk el néhány év alatt odáig, hogy egy gyerekre azt mondjuk: motiválatlan?

kép illusztráció Shutterstosk

Egy neveléstudományi fogalom: az elsajátítási motiváció

Az elsajátítási motiváció talán kevésbé ismert kifejezés, pedig maga a jelenség nagyon is ismerős. Arra a belső késztetésre utal, amely arra ösztönöz bennünket, hogy kitartóan
próbálkozzunk egy készség elsajátításával vagy egy feladat megoldásával, ha az számunkra bizonyos mértékű kihívást jelent.
Fontos, hogy itt nem egyszerűen a siker iránti vágyról van szó. Az elsajátítási motiváció egyik fontos jele maga a kitartó próbálkozás. A kutatásokban ezért azt is vizsgálták, mennyi ideig és milyen kitartóan foglalkozik a gyermek egy feladattal – függetlenül attól, hogy végül sikerül-e megoldania.

Se túl könnyű, se reménytelenül nehéz

Az elsajátítási motiváció szempontjából a kihívásnak különös jelentősége van. Ha egy feladat túl könnyű, hamar eltűnik belőle az elsajátítandó újdonság. Ha viszont annyira nehéz, hogy a megoldás elérhetetlennek tűnik, könnyebben megtörhet a próbálkozás.
Egy, a kisiskolások körében végzett vizsgálatban például a legerősebb elsajátítási öröm a közepes nehézségű feladatok megoldásakor jelent meg. A túl könnyű feladatok kevésbé váltottak ki örömöt, a túl nehezek pedig inkább frusztrációval jártak.

Mi történik felső tagozatban?

Sok szülő tapasztalja, hogy a korábban lelkes kisiskolást felső tagozatban egyre nehezebb rávenni a tanulásra. Ez nem feltétlenül csak benyomás: a kutatások szerint a tanulási motiváció valóban csökkenhet az életkor előrehaladtával. Sok tanulónál háttérbe szorul a tanulás öröme és a tudás megszerzésének vágya, miközben egyre fontosabbá válhat a jó jegy, az elismerés vagy az, hogy látja-e a tanultak hasznát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kamasz egyszerűen elveszíti a motivációját. Közben ő maga is változik, és az iskola is mást vár tőle. Nőnek a követelmények, nagyobb szerepet kap a teljesítmény, átalakulnak a társas kapcsolatai, és más dolgok kezdenek fontossá válni számára. Miközben tehát az iskolai tanulás iránti lelkesedése csökkenhet, más területeken nagyon is kitartó és motivált maradhat.

„De ennek mi értelme van?”

Talán kevés kérdés bosszantja jobban egy felsős szülőjét, mint amikor a gyerek a
megtanulandó anyagra néz, és megkérdezi: De ezt nekem miért kell tudnom? Pedig
serdülőkorban ennek a kérdésnek különös jelentősége lehet. Ebben az életkorban egyre
fontosabbá válik a saját jövőkép. Ha a fiatal valamit fontosnak lát a jövője szempontjából, azon a területen a motivációja is erősödhet. Érdemes tehát a kérdés mögött néha azt is észrevenni, hogy a kamasz kapcsolatot keres aközött, amit most tanulnia kell, és aközött, amit ő maga fontosnak tart.

Motiválatlan – vagy máshol van a motivációja?

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének valóban motivációs nehézségek, vagy hogy a
gyereknek csak azzal kellene foglalkoznia, amihez éppen kedve van. Az iskolai tanulásban szükség van erőfeszítésre, kitartásra, és olyan feladatokat is el kell végezni, amelyek önmagukban nem érdekesek. A külső megerősítésnek és támogatásnak is lehet fontos szerepe.
De mielőtt egy felsősre azt mondjuk, hogy motiválatlan, talán érdemes egy kicsit tovább
figyelni. Mire képes hosszú időn át összpontosítani? Miben próbálkozik újra akkor is, ha
elsőre nem sikerül? Mi jelent számára valódi kihívást? És mikor éli át azt az örömöt, hogy
valamire tegnap még nem volt képes, ma viszont már igen?
Lehet, hogy a hogyan motiváljam? kérdés előtt érdemes feltennünk egy másikat: Mi
motiválja?