A kisiskolák tanárhiánya és a kisgimnáziumok elitképzővé válása nem elszigetelt hibák, hanem a jelenlegi oktatási szerkezet „erővonalai”, amelyek a rendszer gyökeres reformjáért kiáltanak Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, egyetemi tanár szerint. – részlet az eduline.hu cikkéből.

A szakember szerint a porosz alapokra épült, 1945-ben bevezetett 8 osztályos általános iskola mára végleg elavult.

A jelenlegi iskolai elvárások szerint a gyerekeknek 8-9 éves korra (második osztály végére) el kell sajátítani az iskolai készségeket (számolás, olvasás, írás). Utána két év alatt kell ezeket olyan szinte alkalmazhatóvá tenni, amit a felsőtagozatos tanár elvár. Majd általában 2×4 év során ismételve tömi az iskola a gyerekek fejébe a tudást. Mindeközben minden felmérés azt jelzi, hogy a tizenévesek iskolai készségei elmaradottak. Ráadásul, egy gyorsan változó kultúrában, ahol az információk elérhetők, nem a tudás, hanem a tanulás a siker kulcsa. – hangsúlyozta Gyarmathy Éva, aki szerint a 21. századi infokommunikációs környezet, a neurodivergencia szélesedő spektruma és a gyerekek természetes fejlődéslélektani sajátosságai mind a 6+6-os (6+4+2) oktatási szerkezet felé mutatnak.

Miért bukott meg a 8 osztályos modell?

Ennek az alábbi okai vannak:

• A 13–14 évesek teljesen más fejlődési szakaszban vannak, mint a 11–12 évesek. Nem véletlen, hogy az 5. osztályos átállás sok kisdiáknak komoly elakadást jelent.
• A 8 évfolyamos általános iskolából való menekülési kényszer hozta létre a 6 és 8 osztályos gimnáziumokat, amelyeket most elitképzésként bélyegeznek meg, pedig csak a szülők természetes válaszai a rendszer hiányosságaira.
• A felső tagozatos szaktanárok hiánya miatt a szülők elviszik a gyerekeket a kisebb falvakból, ami az ottani intézmény fokozatos önfelszámolásához vezet.

Így nézne ki a 6 + 6 (4+2) éves szisztéma

Gyarmathy Éva koncepciója szerint a tankötelezettség 18 éves korig tartana, szelekció és felvételi nyomás nélkül. Lenne egy hatosztályos alapiskola első és hatodik között.

• 1–3. osztály: Lassabb, óvodai átmenetet biztosító fázis. Mivel az idegrendszer csak kb. 8 éves korra érik meg a módszeres tanulásra, ez az időszak a tapasztalatszerzésre és az alapkészségek biztonságos kialakítására szolgál.
• 4–6. osztály: A megszerzett készségek alkalmazása probléma- és projektalapú tanulással.

Gyarmathy szerint ez megoldás lenne a kisebb iskoláknak, hiszen a tanítók a 6. osztályig taníthatnak, ezért az alapiskolában nem lenne szükség szaktanárokra.

Ezután következne a hatosztályos középiskola, ahol

• 7-10. évfolyamon (műveltségi szakasz): A diákok 16 éves korukig ismerkednek a tudományterületekkel és szakmákkal – ekkor kell először továbbtanulási döntést hozniuk.
• 11-12 évfolyam (szakosodási szakasz): A hangsúly a választott fakultációkon van: a diákok innen vagy a felsőoktatás felé lépnek tovább, vagy szakmát tanulnak (a szakmatanulás életkori ideje így 16–20 éves korra tolódik).

Gyarmathy az alábbi lépéseket javasolta:

• A kisiskolák hatosztályos alapiskolává alakítása, szükség esetén vegyes életkorú csoportok (1-3; 4-6) működtetése;
• A tanítóképzésben a hat alapiskolai osztály 1-3 és 4-6 évfolyamokra jellemző eltérő tanításra, akár vegyes életkori csoportokra való felkészítés;
• A kisiskolás körzetekben hatosztályos középiskolák biztosítása iskolabuszos utaztatással;
• A kisgimnáziumok hatosztályos középiskolává alakítása;
• A tanárképzésben a 4 + 2 évfolyamra való felkészítés;
• A szakközépiskolák középiskolává alakítása;
• A szakközépiskolákban folyó szakmatanulás életkori csúsztatása – 16-20 éves korra. javasolt lépések

Gyarmathy Éva hangsúlyozza: a halogatás nem megoldás. A szakmai vitának nem az intézménybezárásokról, hanem egy olyan modern rendszer megteremtéséről kell szólnia, amely a 21. század kihívásaihoz és a gyerekek valódi szükségleteihez igazodik.

Fotó: Shutterstock