Megint nem gondoltam át, mennyit vásárolok. Leszakad a kezem a szatyroktól. Megállok a játszótéri padnál, át kell pakolnom az egyikből a másikba, hogy ne egy oldalon húzzon.

Ahogy szortírozok, egy labda vágódik mellettem a pad támlájához. Egy kisfiú szalad felém egy bottal
hadonászva.
– Matyi! Köszönjél! – kiált utána a pályáról a néni.
– Szia – mondja.
– Szia! Fociztok a mamával? – kérdezem.
– Neeem… Futballozunk – válaszolja és már fut is vissza a pályára.
– Mama, te miért nem júgod a lábaddal a labdát? – kérdezi a kisfiú.
– Mert dobni menőbb – mondja kissé ingatag lábakon, de ragyogó szemekkel nevetve a hölgy.
– Márta, én nem viszek levest neked az ortopédiára – jön a hang a másik padról.
Egy idős hölgy lapoz az újságjában fanyalogva, szemüvege alól fel-fel pillantva rájuk.
Márta néni kacsint az unokájának, hirtelen fordul egyet és a padon ülő hölgynek repíti a labdát.
Telibe találja az újságot. A szemüvege is a földre pattan. Mindannyiunk keze megtorpan.

Nincsenek mindenkinek ilyen játszótársai

– Rézi néni is tud titkot tartani? – kérdezem. – Tud szejintem… De mindjájt vitatkozni fog a Mamával. – Miből gondolod? Nézd, milyen jó a kedvük. – Mindig zsöjtölődik. Apa szejint azért költözött a Mama szomszédjába, hogy éjete végéig mojoghasson vele. – Szerinted is? – Megvonja a vállát. Elgondolkodik. – Nem tom. – És a Mama? Nem zavarja, hogy a Rézi néni nem mindig vidám? – Van amikoj becsapják az ajtóikat…. – Összevesznek? – Aha… de öt ójakoj vége van. – Minek van vége? – Akkor jön a Jézi néni tejázni – közel hajol hozzám, úgy súgja a fülembe. – És miről beszélgetnek? Kibékülnek? – Áááá… kitalálják, mit sütnek a másik napon. De a Jézi néni minden jeceptet máshogy tud, mint a Mama. Úgyhogy ezen megint mojgolódik és hazamegy. – És a Mamád? – Ő nevetgél jajta. Aztán küld át velem a meggyes pitéből. – Nézzük őket. Hallgatunk. – Szejintem bajátok – mondja elgondolkodva. – Szerencsés vagy velük. Nincsenek mindenkinek ilyen játszótársai. Na szia.

Intek nekik, hogy én megyek. Ahogy elindulok, csattan a labda mellettem a fémhálón. Visszanézve elképzelem őket, milyenek lehettek 40 éve. Mert, hogy ők is voltak fiatalok.

Észreveszed a pillanatot?

Mennyit ápoljuk a külsőnket, kenegetjük krémekkel, kollagén és hialuronsav, saláta és jóga,
mindenféle fiatalítószer, hogy a testünk fitt maradjon. De lehet-e ennél fiatalabbnak maradni? – pironkodok hazafelé.

Neked van ilyen barátod? Akivel életed végéig van kedved elvitázni? Meg tudsz állni játszani? Nem hozzá készülve, megtervezve, átöltözve… Hanem csak úgy belejátszani az életbe egy percre?