Felszámolási eljárás alá került az EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft., vagyis a bonyhádi zománcárugyár, a Vasas Szakszervezeti Szövetség közlése szerint. Az üzem pénzügyi helyzete kritikussá vált, és a dolgozók már a munkabérükhöz sem jutottak hozzá – írta a Magyar Hang. A cégbíróság által kijelölendő felszámoló biztos feladata lesz a mintegy 150 munkavállaló elmaradt fizetésének, végkielégítésének és felmondási járandóságának rendezése.

A piros zománcos edények voltak védjegye a bonyhádi gyárnak kép: illusztráció Shutterstock

A bonyhádi zománcgyár bezárása nemcsak azt jelenti, hogy bezárja kapuit a több mint 115 éves, legendás piros lábasokat és fazekakat gyártó üzem, hanem azt is: Magyarország utolsó hagyományos zománcedénygyára fejezi be működését. A valaha mintegy 1300 főt foglalkoztató üzem évi 7 millió edényt állított elő.

Bonyhádi zománcgyár, a 115 év története

A bonyhádi zománcedénygyártás története egészen 1909-ig nyúlik vissza. Perczel Béla III. földbirtokos és vállalkozó 1909. június 8-án nyújtotta be cégjegyzési kérelmét a „Magyar zománczmű és fémárugyár” alapítására, amit a Pécsi Királyi Törvényszék június 16-án hagyott jóvá. A gyáralapítás hátterében az a praktikus cél állt, hogy a csőd szélén álló helyi villanytelep számára stabil ipari áramfogyasztást biztosítsanak. Az üzem – amely az akkori Hidas községhez tartozó területen épült fel a település déli kijáratánál – a csontfeldolgozó és dominógyártás mellett hamarosan a zománcozott használati tárgyak gyártására fókuszált, míg a dominógyártást a piac telítettsége miatt 1913-ban beszüntették.

A Bonyhád zománcgyár termékei, különösen a tartós zománctáblák hatalmas sikert arattak: a MÁV részére több százezer darab négynyelvű „Kihajolni veszélyes” táblát gyártottak, és 1911-ben elnyerték Konstantinápoly és Bécs utcanév- és házszámtábláinak elkészítési jogát is. – írta a Pénzcentrum.hu

A minőség és az esztétika 1927-től, Kollmann Jenő iparművész-litográfus belépésével emelkedett világszínvonalra, aminek köszönhetően a gyár reklámtáblái aranyérmet nyertek a budapesti Nemzetközi Reklámkiállításon. 1934 és 1940 között még Jeruzsálemben is működtettek egy fióküzemet, amely Tel-Aviv utcatábláit gyártotta. A helyi ipar fejlődésével a zománcgyár Bonyhád egyik legfontosabb gazdasági tartópillérévé vált.

Az edénygyártás hozta meg az igazi sikert

Az edénygyártás az 1920-as évek közepétől indult meg igazán, miután az üzem vezetését 1922-ben Perczel Béla fia, Perczel József vette át. 1923-ban állították munkába az első mélyhúzóprést, amely technológiai korszakváltást hozott, elindítva az edények tömeges gyártását. 1927-ben Perczel József német szakkönyvekből megfejtette a zománc receptjét, végleg függetlenítve az üzemet a külföldi mesterektől. Ekkoriban született meg a híres oroszlán embléma is, amelyet Kollmann Jenő formált meg a Perczel család címerállata alapján.

A második világháború alatt az üzemet hadiüzemmé nyilvánították, és kézigránátokat, valamint bombaszárnyakat gyártottak. A háborút követően, 1948. március 25-én a gyárat államosították, és Bonyhádi Zománcművek néven működött tovább.

A privatizáció után indult el a cég a lejtőn

A rendszerváltozást követően a gyár privatizációja 1994. április 5-én zárult le. Az EMA-LION Bonyhádi Zománcáru Kft. többségi tulajdonosa a gyár vezetőiből álló BOZOM Kft. lett, míg a dolgozók a részvények 20%-át birtokolták az MRP keretében. Bár a gyár exportja jelentős maradt, és a Hungarikum Bizottság 2013-ban Kiemelt Nemzeti Értékké is nyilvánította a gyárat, a piaci verseny és a gazdasági nehézségek miatt a dolgozói létszám folyamatosan csökkent.