Szeptember közepén foglalkoztunk hírportálunkon azzal, hogy hamarosan megnyitja kapuit Szekszárdon az Alexander magánkórház. Akkor azt a kérdést is feltettük: mi történik azokkal a betegekkel, akik továbbra is az állami egészségügyben kénytelenek gyógyulást keresni, és mi lesz a megyei kórházzal, ha újabb egészségügyi dolgozók választják a magánellátást?

Cikkünkre rengeteg olvasói reakció érkezett. Többen saját történetüket is megosztották velünk. Beszámolóik között súlyos panaszok, elmaradt tájékoztatásról szóló történetek és egy olyan eset is szerepel, amely azt mutatja meg, mennyit jelenthet a betegnek néhány figyelmes szó.

Húsz szakdolgozó távozott a magánkórházba

Korábbi cikkünkben Kis Zoltán, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház főigazgatója arról tájékoztatott, hogy a megyei intézmény mintegy ezer szakdolgozójából húszan távoztak a magánkórházba. Elmondása szerint az érintett szakterületeken folyamatosan pótolják a kieső munkaerőt, és a távozások nem veszélyeztetik a biztonságos betegellátást.

A szekszárdi Balassa kórházból 22 szakdolgozó távozott a magánkórházba

A főigazgató abban is bízott, hogy a két intézmény között együttműködés alakulhat ki, hiszen – mint fogalmazott – nem egymás ellenfelei, hanem mindannyian a betegekért dolgoznak.

Olvasóink közül többen ugyanakkor azt kérdezték: miért van szükség újabb magánellátó intézményre egy olyan megyeszékhelyen, ahol az állami kórházban is tapasztalható az orvoshiány?

A kérdés érthető, de a helyzet aligha oldható meg a magánkórház működésének korlátozásával. Sokkal inkább az a valódi feladat, hogy az állami egészségügyben is rendelkezésre álljon a megfelelő számú szakember, a szükséges pénzügyi háttér és a biztonságos betegellátás feltételrendszere.

„A hatodik orvoshoz jutottunk el”

Egy olvasónk férje 74 éves, és néhány hónappal ezelőtt térdprotézisműtéten esett át Szekszárdon. Az asszony elmondása szerint a műtét nem a várt eredményt hozta: a protézis elmozdult, a férje lába begyulladt, és az idős ember már alig tud ráállni.

Mint írta, több orvost is felkerestek, egymást követően küldték őket egyik helyről a másikra. Végül a hatodik orvos azt mondta nekik, hogy a gyulladás megszűnése után ismét megműti a beteget.

A férfinak emellett urológiai problémái is vannak. Egyik éjszaka belázasodott, és annyira rosszul lett, hogy a lábára sem tudott ráállni. Felesége megijedt, ezért mentőt hívott. A férj kórházba, az urológiára került.

Az asszony beszámolója szerint, amikor a kezelőorvostól érdeklődött férje állapotáról, és arról kérdezte, nem lehet-e tüdőgyulladása, a láz és a köhögés miatt, az orvos indulatosan reagált. Olvasónk úgy érezte, hogy kérdéseire nem kapott megfelelő választ, miközben férje állapota miatt továbbra is aggódott.

A nő a kórházi dolgozóktól azt is hallotta, hogy a szekszárdi urológiai osztály esetleges megszűnéséről beszélnek, és a betegeknek a jövőben Pécsre kellhet utazniuk. (Ezt az értesülést egyelőre nem tudjuk megerősíteni.)

Fejsérüléssel kerültek kórházba, hiányolták a vizsgálatot

Egy másik olvasónk egy idős férfi esetéről számolt be. A férfi leesett a létráról, beütötte a fejét, és vérző sérüléssel került a traumatológiára. A beszámoló szerint az ügyeletes orvos nem vizsgálta meg a sérülés helyét, bár a beteget elküldték CT-vizsgálatra.

Egy fiatal nő éjszaka szorult sürgős ellátásra. Elájult, elesett, beütötte a fejét, és a beszámoló szerint komoly fájdalmai voltak, mire a mentők megérkeztek. A sürgősségi osztályról CT-re küldték, majd a traumatológián helyezték el.

A nő hozzátartozója szerint a beteg fején kialakult, ökölnyi duzzanatot nem vizsgálták meg, és a képalkotó vizsgálat eredményéről sem kapott érdemi tájékoztatást. Azt is kifogásolták, hogy az ájulás okának további kivizsgálásáról nem kaptak felvilágosítást. Amikor a nő arról érdeklődött, hazamehet-e, csak annyit mondtak neki, hogy menjen, ha akar.

Amikor egy fiatal orvos embersége megnyugvást hozott

Olvasóink egy pozitív tapasztalatot is megosztottak velünk. Egy idős asszonyt a férje kísért be éjszaka a sürgősségire, mert feleségének súlyos szívritmuszavara volt. A beszámoló szerint a pulzusa 150, a vérnyomása pedig 200 körül alakult.

Az ügyeletes fiatal orvos és a személyzet megvizsgálta a beteget, gyógyszert adtak neki, majd elmagyarázták, mi fog történni a reggeli órákban, amikor megérkezik a szakorvos. Az asszonyt arról is megnyugtatták, hogy az akkori állapota alapján nincs közvetlen életveszélyben.

Az orvos ezután kiment a folyosón várakozó férjhez is. Elmondta neki, milyen állapotban van a felesége, mire számíthatnak, és mi a további teendő. A férj megnyugodva hazamehetett. Az orvos pedig az éjszaka folyamán még többször ellenőrizte a beteget.

Az idős házaspár számára ez nem pusztán egy szakszerű ellátás volt. A figyelem, a tájékoztatás és az együttérzés azt az érzést adta nekik, hogy jó kezekben vannak.

Nem csak a pénzen múlik az emberség

Az olvasói történetekből nem lehet általános következtetést levonni a szekszárdi kórház működéséről, ahogyan egy-egy beszámoló alapján az egyes esetek szakmai háttere sem ítélhető meg teljes bizonyossággal. A tapasztalatok mégis fontos kérdéseket vetnek fel.

Tudjuk, hogy kevés az orvos, nagy a betegforgalom, és az egészségügy számos nehézséggel küzd. Ezek valós problémák, amelyek az ott dolgozókra is óriási terhet rónak. A túlterheltség azonban nem teszi kevésbé fontossá a betegek megfelelő tájékoztatását és emberi méltóságuk tiszteletben tartását.

A magánkórház megnyitása újabb vitát indított arról, milyen jövő vár az állami egészségügyre. De a betegek számára végső soron nem az a legfontosabb, hogy melyik intézmény milyen fenntartásban működik. Azt szeretnék, hogy amikor baj van, megvizsgálják őket, érthető válaszokat kapjanak, és ne maradjanak egyedül a félelmeikkel.

A pozitív történet pedig arra emlékeztet: a megfelelő szakmai ellátás mellett az emberséges hozzáállás is a gyógyítás része. És ennek értékét nem az intézmény fenntartója, hanem a beteg kiszolgáltatott helyzetében kapott figyelem mutatja meg.

képek: HVG és Infostart