Köszönjük a vonulást, csupán három szó, amely egy káreset felszámolását követően gyakran elhangzik az EDR-rádión, amikor a beavatkozó önkéntes egység befejezi a munkát és elköszön a műveletirányítástól: „Köszönjük a vonulást.” Rövid mondat, rutinszerűnek tűnik. Azoknak azonban, akikhez szól, jóval többet jelent egyszerű elköszönésnél. – írta Köves Péter, a Tolna Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, aki az önkéntes tűzoltókról szóló könyvből idézett.

Önkéntes tűzoltók: van aki a vacsorája, családja mellől ugrik, ha riasztják

Miközben a hivatásos tűzoltók a laktanyákban készenlétben várják a riasztást, mellettük önkéntesek állnak készen arra, hogy szükség esetén segítsenek. Olyan emberek, akik néhány perccel korábban még dolgoztak, otthon vacsoráztak a családjukkal, vagy éppen pihentek szabadidejükben. Aztán érkezik a riasztás….

Az önkéntes tűzoltók felkészülten kapcsolódnak be a káresetek felszámolásába. Képzéseken és gyakorlatokon vesznek részt, védőfelszerelést használnak, egyesületeik pedig rendelkeznek a feladatellátáshoz szükséges technikai eszközökkel. Tűzesetek mellett közlekedési baleseteknél, viharkároknál, fakidőléseknél, vízkároknál és más műszaki mentéseknél is találkozhatunk velük. A szükséges szakmai és technikai feltételeket teljesítő önállóan beavatkozó egyesületek bizonyos káresetek felszámolását önállóan is megkezdhetik.

Technikájuk és felkészültségük mellett egyik legnagyobb értékük a helyismeret. Kojnok Róbert, a Simontornyai Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka például helyi gazdákkal járja a mezőgazdasági területeket, hogy megismerje a dűlőutakat, átjárókat és erdősítéseket. Ennek jelentősége egy nyári tűzesetnél különösen megmutatkozott: mire az első hivatásos egység megérkezett a település melletti, nehezen megközelíthető szőlőhegyre, az önkéntesek már felderítettek, oltottak, és megfogták a legkritikusabb irányba terjedő tüzet..

A száraz, forró nyár próbára tette a tűzoltókat

Az idei nyár komolyan próbára tette a tűzoltóegységeket. A száraz, forró időjárásban egymást érték a szabadtéri tüzek, amelyek felszámolása sok esetben jelentős erőket és hosszan tartó beavatkozást igényelt. Ezekben a hetekben az önkéntesek jelenléte különösen nagy segítséget jelentett: gyors reagálásukkal, helyismeretükkel és technikai eszközeikkel támogatták a hivatásos egységek munkáját.

Tolna vármegyében a nyár kezdetétől egészen államalapításunk ünnepéig 108 szabadtéri tűzeset történt, amelyek 146 hektárnyi területet érintettek. Az önkéntesek 67 esetben oltottak: összesen 279-en vettek részt a beavatkozásokban, járműveikkel 1001 kilométert tettek meg , több mint 123 órán keresztül támogatták a hivatásos egységek munkáját vagy avatkoztak be önállóan.

Emberek és történetek, sokszor apáról fiúra száll az önkénteskedés

A számok mögött emberek és történetek vannak. Illés Eszter nővérével együtt már családjuk harmadik generációját képviseli a Tamási Önkéntes Tűzoltó Egyesületben. „A másokon való segítés belénk van kódolva” – fogalmazott. Számára az önkéntesség a segítségnyújtás mellett összetartást, kitartást és fegyelmet is jelent.

Fehér Levente még gyermekként, önkéntes tűzoltó édesapja mellett, a faddi szertárban ismerte meg ezt a világot. Az önkéntességből idővel hivatás lett: ma már Pakson hivatásos tűzoltóként is szolgál, miközben szülőfaluja önkéntes közösségéhez továbbra is kötődik. Egy gyermekkorában megismert mondat pedig máig elkíséri: „A mi szabadidőnk az ön biztonságáért.”

Talán ez foglalja össze legjobban, mi minden rejlik abban a három szóban, amely egy beavatkozás végén az EDR-rádión elhangzik. A megtett kilométerek, a védőruhában töltött órák, a félbehagyott munka és családi program – és mindenekelőtt a döntés, hogy ha baj van, indulni kell.

Köszönjük a vonulást.

Képek: TVKI