A következő kórházi történet nem Tolna megyében történt, bár ennek nincs nagy jelentősége, mert akár történhetett volna itt is. A Direkt36 írását azért adjuk közre, hogy rávilágítsunk, nem csak a pénzen múlik az, hogy egy kórházban meggyógyul vagy meghal egy beteg.

A pénznél is többet számít az ápolók hozzáállása, embersége, még akkor is így van ez, ha elismerjük, meg kell fizetni azokat, akik ezt a munkát végzik.

Sokan azért nem mennek orvoshoz, mert sokat kell várni

Még mielőtt a történetre rátérnénk, egy friss statisztika, amit a pénzcentrum.hu adott közre: A megkérdezettek 65 százalékával előfordult az elmúlt két évben, hogy nem járt utána valamilyen egészségügyi problémájának, vagy elhalasztotta a kivizsgálását. A 18–29 évesek körében ennél is magasabb, 76 százalékos volt az arány. Ez nem jelenti azt, hogy az érintettek egyáltalán nem járnak orvoshoz, hanem azt, hogy bizonyos panaszaikkal később vagy egyáltalán nem kérnek segítséget.

A halasztás okai között a teljes mintában 22 százalék említette a magánellátás magas árát, 15 százalék a hosszú várólistát, 10 százalék pedig azt, hogy az adott szakterületen nem volt elérhető orvos. Kilenc-kilenc százalék nem tudta, hová, kihez forduljon pontosan, illetve nem volt ideje az ügyintézésre. 

Az ellátáshoz jutást az elérhetőség is nehezítheti: a válaszadók 17 százaléka tapasztalta, hogy nem tudta telefonon elérni a rendelőt vagy az orvost. Minden tizedik felnőtt pedig úgy nyilatkozott, hogy nem tudná, kihez forduljon, ha másnap sürgősen szakorvosra lenne szüksége.

A férfi kritikus állapotba került, átvitték az intenzívre

2025 áprilisában, húsvéthétfőn megcsörrent az angoltanárként dolgozó Judit telefonja. A fővárosban élő nőt szombathelyi testvére hívta egy aggasztó hírrel. A helyi kórházban lévő édesapjuk, János kritikus állapotba került, és ezért átvitték az intenzív osztályra.

A 77 éves férfi ekkor már majdnem két hete feküdt a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Kórházban, ahova egy esést követően került be. Megműtötték, de a család aggódva figyelte, hogy az állapota ezután sem javult. Belázasodott, és vizeléskor csípő, égő érzésről panaszkodott.

„Volt, hogy szó szerint sírt, azt mondta, nem tudja elviselni a fájdalmat” – idézte fel a történteket Judit a Direkt36-nak. Testvére, Péter is élénken emlékszik egy olyan napra, amikor édesapjuk olyan rosszul volt, hogy inkább hazaküldte a családot a kórházból.

Az intenzív osztályon kiderült, hogy János húgyúti fertőzést kapott, aminek következtében szepszis, azaz vérmérgezés alakult ki. Ilyenkor a kórokozók a vérkeringésbe bejutva nagyon súlyos állapotot idéznek elő, amely az esetek jelentős részében halálhoz is vezethet.

Becslések szerint a magyar kórházakban évente több tízezer fertőzés történik, amelyek szenvedést és súlyos szövődményeket okozhatnak a betegeknek.

A fertőzés beazonosítása után János antibiotikumot kapott, és közel egy hét múlva átkerült az intenzívről a belgyógyászati osztályra. A család úgy emlékszik, a férfi gyenge volt, de jobban érezte magát. A kórházi dokumentumok is „relatíve stabil” állapotról számolnak be. Judit édesanyja azt tervezte, hogy húslevest főz a férjének, hátha attól erőre kap. Másnap reggel azonban telefonáltak a kórházból: János meghalt.

Halál oka vérmérgezés, keringési elégtelenség

A boncolási jegyzőkönyv arról írt, hogy az „esése során szerzett sérülése önmagában csekély mértékben járult hozzá” az idős férfi halálához. Az is szerepel benne, hogy a halál oka vérmérgezés miatt kialakult keringési, légzési elégtelenség. Vagyis elsősorban nem maga az esés és az annak következtében szerzett sérülés, hanem sokkal inkább a fertőzés okozta János halálát.

Az egyértelműen kijelenthető, hogy a beteg kórházi fertőzést kapott” – mondta egy orvosi műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd a Direkt36-nak, miután megosztották vele János kórházi papírjait. A névtelenséget kérő ügyvéd – aki orvosi végzettséggel is rendelkezik – azt is hozzátette, hogy állandó katéterviselésnél a húgyúti fertőzés, gyulladás kockázata magas. Szerinte indokolt lett volna a további kivizsgálás, így akár a vérmérgezés is megelőzhető lett volna.

„Ha kicsit odafigyelnek rá, nem kellett volna meghalnia” – mondta az ügyvéd.

Vizsgálat helyett eddig mindenhol falakba ütköztek

Judit is ezen a véleményen van. Azóta is azért küzd, hogy kiderüljön, hibázott-e a kórház édesapja ellátása során. Ez azonban nem egyszerű: elmondása szerint eddig mindenhol falakba ütközött. „Dühös vagyok a kórházra, hogy így bántak apukámmal, dühös vagyok a rendszerre is, hogy nem kaptam meg azt a fajta igazságszolgáltatást, amit kellene” – mondta a Direkt36-nak.

A szombathelyi kórház adatvédelmi és betegjogi okokra hivatkozva nem válaszolt a János kezelésére vonatkozó kérdéseinkre. Ugyanakkor azt írták, a kórházi fertőzések visszaszorításáért folytatott harcot prioritásként kezelik.

Judit tavaly szeptemberben panaszt tett a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központnál (NNGYK) kérve, hogy vizsgálják ki, megfelelő ellátást kapott-e az édesapja. Ez az az állami szervezet, amely többek között a kórházak elleni panaszokkal foglalkozik, és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket is vizsgálja.

Arra nem számított, hogy több mint egy év elteltével sem kap érdemi választ panaszára. Az NNGYK eddig háromszor hosszabbította meg a vizsgálat határidejét. A legújabb levélben már decemberi dátum szerepel.

A jogszabály szerint a panaszok kivizsgálására 30 napjuk van az állami szerveknek. Ha valamiért ennél több időre van szükség, mindenképp tájékoztatniuk kell az érintetteket. Az ügyintézés határideje ebben az esetben sem haladhatja meg a hat hónapot. Judit ügyében a féléves határidő idén áprilisban lejárt.

Képi illusztrációk: Shutterstock