Néhány nappal ezelőtt Vészjelzés a szekszárdi kórházból címmel írtunk a Tolna Megyei
Balassa János Kórház egyre nehezebb helyzetéről. Cikkünkben a pénzügyi problémák mellett a személyzeti gondokról is beszámoltunk, amelyek következtében egyes szakterületeket összevonnak. A megjelent írásra reagált Kis Zoltán, a kórház főigazgatója. Nem vitatta a leírtak lényegét, de arra is választ adott, mi vezetett a jelenlegi helyzethez, és hogyan próbálják fenntartani a betegellátást.

Szekszárdi kórház: kihívás az orvos-utánpótlás

A főigazgató szerint a cikkünkben megjelent információk alapvetően megfelelnek a valóságnak. A problémák hátterében azonban nem egyetlen ok áll. Az egyik legnagyobb kihívás az orvos-utánpótlás, ezen belül is a rezidensek megszerzése és megtartása.

A rezidensek nem szívesen jönnek Pécsről Szekszárdra

Kis Zoltán elmondta, hogy a rezidensek számára kevésbé vonzó a szekszárdi kórház. Ennek egyik oka, hogy egy vidéki kórház, valamint a kisvárosi környezet nem tud olyan feltételeket biztosítani, mint egy nagyvárosi, egyetemi klinika. Pedig a főigazgató szerint egy kezdő orvos számára éppen egy ilyen intézmény jelenthetne kiváló lehetőséget a szakmai alapok elsajátítására. Nem minden sebészből lesz például hasnyálmirigy-specialista, de a rutin műtétek elvégzéséhez szükséges gyakorlatot egy városi
kórházban is magas szinten meg lehet szerezni.
Kis Zoltán szerint érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a rezidensek képzésük során kötelezően töltsenek bizonyos időt városi kórházakban is. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az elsőéves orvostanhallgatóknak ápolási gyakorlaton kell részt venniük, hogy megismerjék a szakápolók mindennapi munkáját.

Ezért kell osztályokat összevonni Szekszárdon

A szekszárdi kórházban vannak olyan szakterületek, ahol az orvoshiány miatt már nem lehet a korábbi szervezeti rendben működtetni az ellátást. Ezért döntöttek egyes, egymáshoz közel
álló területek összevonása mellett. Ilyen például a traumatológia és az ortopédia, amelyek szakmai kapcsolata szoros, a két terület szakorvosai pedig kölcsönösen segíteni tudják egymás munkáját.
A belgyógyászat szintén olyan terület, ahol több szakma együttműködésével lehet fenntartani
a betegellátást. Korábban a pulmonológia, a kardiológia és a gasztroenterológia is külön osztályokon működött, mára azonban egyre inkább a közös szervezés és a visszarendeződés jellemző. A kevésbé speciális pulmonológiai eseteket például belgyógyászok is el tudják látni, a bonyolultabb betegek pedig megfelelő szakellátásba kerülnek.
A fül-orr-gégészet és az urológia eddig is hasonló rendszerben működött. A főigazgató szerint
most egy nagyobb sebészeti együttműködési rendszert alakítanak ki annak érdekében, hogy a
kisebb műtétek miatt ne kelljen a betegeknek Pécsre utazniuk.

A magánkórház is elszívhatja az orvosokat?

Adódik a kérdés: mennyiben változtatott a helyzeten az, hogy Szekszárdon megnyílt a magánkórház? A főigazgató szerint a probléma ennél összetettebb, de az állami és a magánegészségügy közötti verseny kétségtelenül érezhető. Mint mondta, az állami intézményekben a heti 40 órás munkarendből egyes orvosok szeretnének 30-32 órára visszavenni, mivel emellett magánrendelőkben vagy magánkórházakban is dolgoznak.
Kis Zoltán hangsúlyozta: nem ellenzi a magánegészségügyet, hiszen annak is megvan a helye az ellátórendszerben. Ugyanakkor óriási verseny folyik az orvosokért és a szakápolókért. A szakemberek pedig érthető módon oda mennek, ahol jobb fizetést és kedvezőbb munkakörülményeket találnak.
– Nemcsak a kórháznak kell vonzónak lennie, hanem a környezetnek is. Mi az, amivel ide
tudom csalogatni az orvost, és mi az, amivel meg tudom tartani? – fogalmazott a főigazgató.

A betegbiztonság nem lehet alku tárgya

A magán- és az állami ellátás közötti különbségekről szólva Kis Zoltán a betegbiztonság fontosságát emelte ki. Példaként a szülészeti ellátást hozta fel: saját családtagját sem vinné olyan magánintézménybe szülni, ahol évente mindössze száz szülést vezetnek le, mert szerinte a megfelelő szakmai gyakorlat elengedhetetlen.
A főigazgató azt is elmondta, hogy sokat vár az új kötelező kamarai tagságtól, és bízik abban, hogy az orvosi hivatás felelősségeiről, valamint a szakma által vállalandó kötelezettségekről is érdemi párbeszéd indul.

Több figyelmet kap a beteg a magánkórházban?

Felvetettük azt is, hogy sokan még akkor is a magánellátást választják, ha az jelentős anyagi terhet jelent számukra, mert úgy érzik, ott több figyelmet kapnak az orvosoktól és az ápolóktól. Kis Zoltán ezt nem vitatta. Szerinte azonban a különbség egyik oka az ellátott betegek számában keresendő. Egy magánkórház sebészeti osztályán, ahol hat beteget látnak el, nyilvánvalóan több idő juthat egy-egy emberre, mint egy állami osztályon, ahol hatvan beteg ellátásáról kell gondoskodni.
A főigazgató úgy látja, hogy szakmailag nem feltétlenül van jelentős különbség a két intézménytípusban végzett gyógyítás között, a betegre fordított figyelemben azonban lehet eltérés.
– Meg kell szoknunk, hogy a megyében két, egymás mellett működő kórház van. A feladat az, hogy olyan kórházi kultúrát teremtsünk, amelyben a beteg jobban érzi magát – mondta.

Kis Zoltán hangsúlyozta, hogy a megyei kórházban az intézmény lehetőségeihez mérten biztosították a szükséges forrásokat, és folyamatosan azon dolgoznak, hogy javuljon a betegek ellátása. Úgy látja, az egészségügyi vezetés jó irányba tereli a betegellátást és a betegút szervezést. A kérdés azonban továbbra is az, hogy a szekszárdi kórház képes lesz-e elegendő orvost és szakdolgozót megtartani ahhoz, hogy a jövőben is biztosítani tudja a megye lakosságának változatlan színvonalú állami egészségügyi ellátását.

Beküldött fotók