Immár tíz éve, hogy Szegedről Szekszárdra költözött Ladányi Éva. Ha nagyon röviden szeretném őt bemutatni akkor azt mondanám róla, tanár akinek a neveléstudomány a szenvedélye, egy gyönyörű kislány anyukája és nem mellesleg borászfeleség.

Ladányi Éva az Év Oktatói díj átadásán – beküldött kép

Szegedről Szekszárdra: nem volt könnyű a váltás

• Soha nem jártam azelőtt Szekszárdon, az első benyomásom nagyon kellemes volt. Amikor megláttam a várost körbeölelő hegyeket és a gyönyörű környezet, lenyűgözött.

Hogy hogy került ide egy fiatal nő, aki nem csak várost cserélt, de munkahelyet is váltott? Természetesen a szerelem miatt. Egy borkóstolón ismerte meg a férjét, Gál Attilát, a szekszárdi Tringa Pincészet tulajdonosát. A pincészet borait már korábban ismerte, hiszen – mint mondta – tudatos borfogyasztó volt az egyetemi évei óta.

• Szekszárdon a beilleszkedés lassabban ment mint ahogy várta. Nehezebben találta meg azokat a közösségeket amelyek révén jobban megismerhette a helyieket. Először a helyi borászokat ismerte meg, majd egyre több barát, civil közösség vette körül. Amikor a kislánya, Lujzi, óvodás lett újabb barátokra lelt.
• – Tavaly a szekszárdi szüreti napok alatt nyílalt belém a felismerés, mennyi ismerős, barát vesz körül, pár méterenként álltunk meg és beszélgettünk emberekkel, családokkal. Akkor éreztem azt, már én is szekszárdi vagyok. Van néhány dolog, ami viszont a mai napig hiányzik, és Szegeden nagyon szerettem, ez a színházi élet, egy szép sétáló utca és a koncertek. Viszont lehet túrázni, szép környezetben, nyugodtan sétálni, mert rendkívül biztonságos a város.

Főiskolai oktató és egyben egy első osztályos kislány anyukája

• – Beszéljünk rólad, mivel foglalkozol?
•  – Középiskolában kezdtem el dolgozni magyartanárként, most a bajai Eötvös József főiskolán tanítok anyanyelvi és irodalmi neveléshez kapcsolódó tárgyakat és emellett kutatói tevékenységet is végzek. Hamarosan elkészül a doktori disszertációm, neveléstudomány és óvodapedagógus képzés fejlesztésével foglalkozom.
• – Nagy megtiszteltetés ért júliusban, a Hallgatói Önkormányzat Országos Konferenciáján, az Év Oktatója díjon belül – a diákok szavazatai alapján – a szakmai példakép kategóriában vehettem át a kitüntetést. A diákok azzal indokolták ezt, hogy az óráim mindig izgalmasak, új módszereket próbálunk ki, és nálam lehet hibázni is. Mernek kérdezni, nem tartanak attól, hogy tudatlannak gondolnám őket.
• – Kislányod Lujzi most hat éves és elkezdte az általános iskolát, te mint szakember, hogy készítetted fel a tanulásra?
• – Szerencsénk volt, mert Lujzi olyan szekszárdi óvodába járt, ahol a fejlesztő munka kiváló volt. Ha azt kérdezed tud-e írni, olvasni – a legtöbb szülő erre törekszik az iskolakezdés előtt – azt mondom, nem tud, viszont a finom motorikus kézmozgást játékosan ismételgettük, toldalékokkal, hangokkal játszottunk, gyarapítottuk a szókincsét, a térbeli, időbeli tájékozódást gyakoroltuk. Meséket olvastunk, majd megbeszéltük a szereplők tetteit és közben a saját érzelmeiről is mesélt.

• – Mennyiben változtatott rajtad az anyaság?

• – Sokat, sokkal tudatosabb, aggódóbb és tervszerűbb lettem. Ez utóbbit tökélyre fejlesztettem, egy táblázatban vezetem az adott hetet, így könnyebb átlátni a teendőket.

• – Mi az amin változtatnál ahhoz, hogy még élhetőbb legyen ez a város, mely már 10 éve neked is az otthonod?

• – Több olyan találkozót szerveznék, ahol a bor és a kultúra találkozik. Volt erre már egy próbálkozásom is, Grecsó Krisztián költő, író, dalszerző, közéleti szereplő volt a pincészetünk vendége. Igazán jól sikerült találkozás volt, amikor a művészet találkozott a jó borral. Még több hasonló rendezvényre lenne szüksége a városnak, ahová mindazok elmehetnének akiknek erre igényük van. Bár szerencsére az utóbbi években egyre több a hasonló kezdeményezés.