Káromkodni márpedig tudni kell. Sokkal megnyugtatóbb és kielégítőbb érzés folyamatosan,
hosszasan és választékosan „csúnya” szavakat egymásba fűzni, mint csupán két-három szentségelést
ismételgetni habzó szájjal, egymás után.

A látszólag megoldhatatlan helyzetben levő, kétségbeesett és tehetetlen embernek tehát mindenképp célszerű megfelelően gazdag trágár szókincsre szert tennie. Ám emellett legalább ennyire fontosnak tűnik a kifinomult bűnbakkeresési képesség is.

Hőkupola, aszály, és a hiába várt esőfelhők

Az idei nyári hőkupolákkal megfejelt aszály embert, állatot, növényt és egyéb organizmusokat, sőt
épületeket, gépeket is taccsra tett. De leginkább a mezőgazdasággal foglalkozó, abból élő gazdákat.
Az átlagembert még a saját udvarának – egy enyhébb napalmtámadás utáni állapotra emlékeztető –
mostani látványa is depresszióba kergethet.

Keressük a bűnbakot: jégkármérséklő rendszer

De mi van akkor, ha egy gazdálkodónak végig kell néznie, ahogy a hőségben, eső nélkül, napról napra sorvad, pusztul a kemény munkájának (hiába) remélt gyümölcse, ami egyben a megélhetése is? Ilyen helyzetben egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy az össznépi káromkodás mellett az esőhiány okainak kutatása is felgyorsul. Hiszen, ha már esőt nem tudunk kiizzadni, azért a lelkeknek csak jobban esik, ha legalább bűnbakot sikerül találni.
A legegyszerűbb és leghasznosabb módszer mindent az éppen regnáló politikai hatalomra fogni.
Ennél valamivel kifinomultabb elmélet a jégkármérséklő rendszert, közismertebb nevén a JÉGER-t
felelőssé tenni az aszályért. Nem a mindenki által érzékelt és megszenvedett éghajlatváltozást okolni,
az túl elvont, túl megfoghatatlan. Jobb megoldás a csapadékhiányt a gyanús talajgenerátorokra, meg
az ezüst-jodidra kenni.

Valóban ártatlanok azok az ezüst-jodid szemcsék?

A kamara felmérése alapján a gazdák többsége meg van győződve arról, hogy
a jégkármérséklő rendszer a felhőelkergetés és/vagy felhőoszlatás elvén működik, azaz emiatt nem
esik az eső. (Ezzel szemben a – kizárólag zivatarveszélyes helyzetben használt – rendszer úgy
működik, hogy a talajgenerátorok segítségével a felhőkbe juttatott ezüst-jodid szemcsék révén
csökken a felhőkben a gyors feláramlás miatt képződő nagyobb jégdarabok mérete. Amik így földet
érve már nem okoznak akkora károkat. Persze olykor így is el tudják verni a határt, lásd idén pl.
Pörböly környékét.)
Nem újkeletű aszályos időszakokban a jégelhárítást vádolni a csapadékhiány miatt. Nálunk, a Dél-
Dunántúlon működik a legrégebben, immár 36. éve ez a rendszer, NEFELA néven. Van tehát bőven
tapasztalat. Valóban kevesebb lett a jégkár, és ha tényleg elűzné a felhőket, akkor már harmincöt éve
is ezt kellett volna tennie. De nem tette. (Amikor pedig ősztől tavaszig nem üzemel a rendszer,
Esőisten a JÉGER-től nem zavartatva sirathatná a magyar mezőgazdaságot. De mostanában úgy tűnik,
nem annyira szomorú.)

Képek: Shutterstock

Ezzel együtt Tolna megyében korábban is voltak már falugyűlések, amelyeket azért hívtak össze, mert
több gazda szerint a rendszer valójában nem jég-, hanem esőelhárító rendszerként működött.
Számos tanulmány, felmérés, kutatás alapján eddig semmilyen tudományos összefüggést nem
mutattak ki a jégesőelhárítás és a csapadék mennyisége között. A gazdák JÉGER-ellenes hányada
azonban nyilván jobban tudja. Tiltakozásuk az idei extrém nyáron olyan heves volt, hogy az
agrárminiszter leállította a JÉGER működését azokban a megyékben, ahol a gazdálkodók több mint
fele követelte ezt. A megyék zöme ilyen volt. Tolna is.

A leállítás még július végén történt. És lám-lám: azóta sem ömlik az eső, szerte az országban.
Ha pedig esetleg majd több lesz a jég is, bűnbakot nyilván majd akkor is sikerül találni.

Kedves olvasó, kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére is: vajon, van-e köze a jégeső-elhárítási rendszernek az aszályhoz? Kérjük írják meg a szerkesztoseg@tm24 e-mail címre.